Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Söptei Imre: A közösség szolgálatában. A Kőszegi Evangélikus Nőegylet története, 1864-1949
a posztra, mint az ötletadó, máshol működó' egyesület életét is ismerő alapító személye. Az első, a minisztérium által is elfogadott alapszabály 1867-ben született, így hivatalosan ettől az időponttól működött az egyesület, ám ahogy láttuk, ez mégsem így volt. AZ ELSŐ HIVATALOS ALAPSZABÁLY (1867)19 Az alapszabályban olvasható egyesület neve meglepetés: „Günser wohlthätigen Frauen- Kränzchens”. Természetesen nem az okozott meghökkenést, hogy az egyesület neve nevét írták az alapszabályba, hiszen akkoriban még a városlakók csaknem háromnegyede német anyanyelvűnek vallotta magát. A „Kőszegi Jótékony Nőkoszorúcskának” fordítható egyesülés alapvető céljai között az alábbiakat jelölte meg:- rászoruló gyermekek iskolaszerekkel és ruhákkal való ellátása,- szegény leányok kézimunkára tanítása,- idős szűkölködők és betegek ellátása élelemmel, tűzifával vagy készpénzzel,- segíteni a munkát keresőknek. Mindezen jótéteményekhez semmiféle elkötelezettség nem járult. Akit rászorulónak ítéltek, minden további nélkül kaphatott segítséget. Kétféle tagsági kategóriát állítottak fel. Rendes tagnak - aki csak asszony vagy hajadon lehetett - egyösszegben 10 forint vagy havi részletekben fizetendő 1 forint 20 krajcárban állapították meg a tagdíjat. Tulajdonképpen ők adták a jótékonyság alapját, hiszen rajtuk múlt, hogy biztosan mennyit tudtak fordítani a rászorulók istápolására. Dísztagokat a választmány fogadhatott be, azok közül, akik a szervezet céljainak elérését bármilyen módon jelentősen támogatták. Ezek között lehettek vagyonos jólelkűek, akik általában egy jelentős befizetéssel „váltották meg” pozíciójukat. Ugyanakkor e címet elnyerhette olyan patikus vagy orvos is, aki hosszú időn keresztül kedvezményesen látta el a betegeket. Az egyleti vezetőség, amelyet csak a rendes tagok közül választhattak, elnökből, titkárból, pénztárosból és 10 választmányi tagból állt. A korábban a budai példában már említett szervezeti rendhez híven, a választmány tagjai szinte nagyobb munkát végeztek, mint a közvetlen vezetőség. Kőszeg város területét „jótékonysági részekre” osztották, amelyeket két-két választmányi tag felügyelt. Ők írták össze a betegeket, időseket és egyéb rászorulókat, ők osztották ki a megítélt támogatásokat, de ha kellett ők gyűjtöttek a rendes illetve rendkívüli segélyezésekre vagy egyéb célokra. Az ő vállukon nyugodott az egylet tevékenységének nagy része. NÉHÁNY GONDOLAT AZ ELNEVEZÉSRŐL Láthattuk, hogy az első alapszabályban a vallási szempontból teljesen neutrális elnevezés mellett tették le voksukat, amelyben a hely meghatározása mellett a hangsúly a jótékonyságra került. Ennek ellenére alig néhány hónap után belekényszerítették őket a nem kívánt szerepbe, miután a város katolikus lakossága igényt jelentett be, hogy ők is ki kívánják venni részüket a szegénygondozásból. Ennek megvalósítási lehetőségét nem abban vélték felfedezni, hogy minél nagyobb számban csatlakoznak a már létező és valamilyen szinten működő társasághoz, hanem ők külön utat választottak. Kőszegen 19 KEEL KEN ir. 1. doboz 426
