Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Tilcsik György: "... tulajdon magzatjának vakmerő gyilkosává lett..." Csecsemőgyilkos anyák Szombathely Város Törvényszéke előtt a 19. század első felében
környezetük előtt titokban tartaniuk. E hat esetközül háromszor a leányok gazdasszonya, egyszer pedig lakótársai bizonyultak igen figyelmesnek. Az a tény pedig, hogy két esetben az odahívott bába vizsgálta meg - igaz utólag - a szülés után az anyákat, szintúgy azt bizonyítja, hogy azoknak nyilvánvalóan eredménytelenül próbálták eltitkolni másállapotukat. A hajadon leányok tettének felfedezése, letartóztatásuk, majd pedig kihallgatásuk után - függó'en az ügy bonyolultságától és a számbajöhető kihallgatandó tanúk számától - több-kevesebb idő, általában nagyjából 1 hónap telt el a tárgyalás megtartásáig. E tekintetben a legrövidebb idő 14 nap (Németh Mária), a leghosszabb pedig 63 (Kónya Julianna), illetőleg 66 nap (Szalai Erzsébet) volt. Utóbbiak két ügyben Kónya Julianna visszaeső bűnössége, illetőleg Szalai Erzsébet estében nyilvánvalóan az a magyarázat, hogy a leány kihallgatását követően nem messze a vízbedobás színhelyétől találtak egy újszülött csecsemő holttestet, és úgy tűnt, hogy e fejlemény fordulatot hoz az ügyben. A perek közül öt egyetlen tárgyalási napon belül lezárult, míg a további két - a Németh Mária, illetőleg a Prépost Éva elleni - processzus befejezéséhez szükségessé vált egy-egy második tárgyalási nap beiktatása. Nem sikerült megállapítani, hogy miért éppen e két pernél húzódott el a tárgyalást, mivel - érdekes módon - azok nem tartoztak a legbonyolultabb, és az igazán sok tanút felvonultató eljárások közé. Miután a hét per közül ötben teljes bizonyossággal megállapíthatóan a Szombathely város ügyésze, majd 1830 áprilisától főügyésze, illetőleg a város alügyésze képviselte a vádat és/vagy a védelmet, valószínűsíthetjük, hogy a többi két esetben is - ahol csak a felperes nevében eljáró személyt és hivatalát adják meg a források - is így történt. Pikáns helyzet alakult ki az első két per tárgyalásán, ugyanis a Szabó Annak elleni 1814. július 20-án indult és zárult büntetőperben Ritter József ügyész képviselte a vádat, és Tóth Imre alügyész a védelmet, és még 1 év sem telt el, amikor a Kónya Júlia elleni 1815. július 10- én kezdődött és végződött per során a feladatok és a szerepek felcserélődtek. Ugyanakkor megjegyezendő, hogy ezen eset mellett a további hat per közül csupán még egy alkalommal, az 1821-ben Németh Mária elleni során fordult elő, hogy városi alügyész volt a felperes képviselője és hivatali főnöke igyekezett védeni a vádlottat. Megemlítendő, hogy ekkor is Ritter József töltötte be Szombathely város ügyészi, Tóth Imre pedig alügyészi hivatalát. Természetesnek mondható, hogy a vádlottak többsége kihallgatásuk vagy kihallgatásaik során igyekezett legalább néhány olyan körülményt, eseményt vagy momentumot megemlíteni, amelyek - ha nem is igazolhatták, de legalább többé-kevésbé magyarázhatták cselekedetüket, olykor pedig meg is ingathatták az ellenük felhozott vádat. Öten - akik közül amúgy csak kettővel kapcsolatban látta bizonyítottnak a csecsemőgyilkosság vádját Szombathely város büntetőbírósága - elsődlegesen és alapvetően annak hangoztatásával igyekeztek menteni irhájukat, hogy gyermekük halva született. Egy anya (Szalai Erzsébet) a szülés utáni öntudatlan állapotával védekezett, és állítása szerint emiatt dobta csecsemőjét a Perintbe, és egy pedig (Gazsi Éva) - miközben pontosan és részletesen beszámolt az általa elkövetett bűncselekményről - gyakorlatilag semmiféle, a személyét és tettét mentő okot vagy eseményt nem említett kihallgatása során. A perek során megszületett ítéletek és azok összehasonlítása meglehetősen érdekes képet mutat. A felperes képében eljáró városi főügyész, ügyész vagy alügyész minden esetben meggyőződéssel állította, hogy a perbefogott leányanyák megölték gyermekü419
