Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Tilcsik György: "... tulajdon magzatjának vakmerő gyilkosává lett..." Csecsemőgyilkos anyák Szombathely Város Törvényszéke előtt a 19. század első felében
a leány a következőképpen idézte vissza: .. az elszülés után mintegy fél negyed órával felfogva vele [az újszülöttel] a Perintre siettem, ... s ott hol Tóth István úr háza mellett a csatorna a Perintbe szakad, az esti szürkületben senkitől sem láttatva, a gyermeket az éppen akkor feldagadva volt folyóba vetettem. ... Azonban fi volt-e vagy leány, ijedtemben megnézni is elfeledtem, s azt sem tudom, élő volt-e vagy halott. ... De okát e tettemnek adni nem tudom, mert magam előtt sem tudom megfejteni azt, miért vetemültem e gonosz lépésre, holott ezen gyermekemet is, mint a másik kettőt, csak eltáplálhattam volna.’’190 Biácsi Antal házában Szalai Erzsébeten kívül többen is laktak, így Csacsinovics István napszámos és felesége, Magyar János és felesége, - utóbbiak Szalai Erzsébet nagyobbik gyermekét magukhoz vették és nevelték - és Gergyán Pál vargamester. Jóllehet konzekvensen tagadta, mindannyiuk előtt evidens volt Szalai Erzsébet terhessége,191 és ezért árgus szemekkel figyelték őt. Amikor a szülés és gyermekének vízbedobása után a leány visszatért a házba, Csacsinovics István neje - látva a leány gyengélkedését - meg is jegyezte férjének, hogy Szalai Erzsébet valószínűleg megszült. Szalai Erzsébet azonban, az azt firtató kérdésre, határozottan és átkozódva utasította vissza az állítása szerinti vádaskodást. Másnap, március 25-én reggel, amikor a leány a már említett franciatanároz ment befűteni, Csacsinovics István, Magyar János és utóbbi neje átkutatták szolgálóleány ágyát és lepedőjén vérfoltot találnak, ráadásul Csacsinovics felfedezte, hogy papucsa, amelyet előző nap koreste, 5 és 6 óra között kölcsönadott Szalai Erzsébetnek, szintén véres. Ezután Magyar János bíztatására Csacsinovics a ház körül további bizonyítékok után kutatva a pajtánál is alvadt vércseppeket talált, amelyeket megmutatott Magyarnak és feleségének.192 Szalai Erzsébet március 25-én nem tért vissza lakóhelyére, mivel a vármegyei börtönből aznap szabadult, férjezett nővérét, az 1812. február 22-én született Katalint193 kísérte haza, Náraiba. Március 26-án este a rumi vásárból Szombathelyre visszaérkező Gergyán Pált leánya már azzal a hírrel fogadta, hogy Szalai Erzsébet a pajta mellett megszült. Másnap, miután a Gergyán tudomást szerzett arról, hogy az időközben Náraiból Szombathelyre megérkezett leány a kertek alatt kószál, Biácsi Antalnéval annak keresésére indult, és meg is találták őt a városi pajtája kapujához támaszkodva. Először arról kérdezték, hogy miért nem otthon tartózkodik, mire a leány lakótársai haragjára és ellenséges magatartására hivatkozott. Ezután a varga a szüléséről faggatta, amelyet a leány kezdetben tagadott, majd Gergyán kitartó érdeklődésére bevallotta, hogy valóban szült, ám miután a gyermek éretlen, fejletlen és kicsi - kezén megmutatva, hogy alig egy öklömnyi nagyságú - volt. A varga Szalai Erzsébet kisebbik gyermeke után is érdeklődött, ám a leányt először azt állította, hogy - miután a szőlősi kanász már nem akarta befogadni - a kisleányt Náraiba, később azonban azt, hogy Operintbe (ma: Szombathely) vitte. Gregyán ekkor Szalai Erzsébetet Körmendi Antal városi hajdúhoz kísérte, és megmutattatták vele azt a 190 Uo. 191 VaML Szvkt. TBp. SzH Pir. Pm. „C”. Gergyán Pál tanúvallomása. Szombathely, 1845. június 3., „D”. Csacsinovics István, Magyar János és Magyar Jánosné Bodovics Erzsébet tanúvallomása. Szombathely, 1845. június 3. 192 VaML Szvkt. TBp. SzE Pir. Pm. „D”. Csacsinovics István, Magyar János és Magyar Jánosné Bodovics Erzsébet tanúvallomása. Szombathely, 1845. június 3. 193 VaML Mft. Németgencs, r. k. kér. akv. 410
