Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Tilcsik György: "... tulajdon magzatjának vakmerő gyilkosává lett..." Csecsemőgyilkos anyák Szombathely Város Törvényszéke előtt a 19. század első felében
abból következtethetünk, hogy az arról ilyenkor szokásosnak mondható módon készült orvosi szakvéleményt nem csatolták a periratokhoz, és az abban foglaltakra a vád nem is hivatkozott a per során. A Gazsi Éva elleni pert Szombathely Város Büntetőtörvényszéke 1830. március 4-én megtartott ülésén tárgyalta. A bírói testületben - az elnöki tisztet betöltő Hegedűs György vármegyei táblabíró - mellett egy vármegyei szolgabíró, egy esküdt, egy táblabíró és négy szombathelyi belsőtanácsos kapott helyett. A vádat Szabó Sándor, Szombathely város ügyésze, képviselte, míg a védő nem könnyű feladata helyettesének, Szenczy Imre alügyésznek jutott. A tárgyalás nyitányaként Szabó Sándor gyorsan a dolgok közepébe vágva kijelentette, hogy amint a már régóta feslett életmódot folytató Gazsi Éva előtt nyilvánvalóvá vált, hogy másállapotba került, terhességét tudatosan és szándékosan egyrészt titkolni, másrészt pedig erre célra készített ital elfogyasztásával megszakítani szándékozott. Miután azonban utóbbi törekvése sikertelen maradt, 1830. január 26-án reggel a városházi vendégfogadóban - ahol szolgálóleány volt - egy ép és egészséges kislányt hozott világra, majd „... a szegény ártatlant előre már feltett és gonoszul eltökéllett szándékból az anyai köteles szeretetnek legkisebb szikrájából is vetkőzvén, megölni, és így az Isteni és világi, sőt természeti törvényeknek ellenére is magát a legundokabb véteknek mocskával megfertó'ztet- ni semminek állétotta légyen.”149 A vád egyrészt álláspontjának igazolására bemutatta és meghitelesíteni kérte Gazsi Éva 1830. február 1-jén tett vallomását tartalmazó jegyzőkönyvet, másrészt indítványozta, hogy a bíróság az 1723:11. törvénycikkely és a Praxis Criminalis 2. rész 66. cikkelye alapján ítélje őt pallossal történő lefejezésre, egyúttal beterjesztette a szolgálóleány orvosi vizsgálatáról készült szakvéleményt, ugyancsak a szolgálóleány testi állapotáról szóló igazolást - amely azt volt hivatott megállapítani, hogy adott esetben sújtható-e testi fenyítéssel -, valamint keresztlevelét.150 Ezt követően felolvasták a Gazsi Éva vallomását, amelyet - miután vádlott teljes egészében fenntartott - meghitelesítettek,151 csakúgy mint a Szabó Sándor ügyész által benyújtott, előbb említett három iratot, majd pedig az alaperes kapott szót. Szenczy Imre városi alügyész - amellett, hogy a szolgálóleány terhére rótt cselekményt részben elismerte - a védelem mondandójának és érvelésének középpontjába Gazsi Éva árvaságából és szegénységéből fakadó lelki és szellemi műveletlenségét, együgyű viselkedését állította, és kijelentette, hogy azáltal, hogy a városi vendégfogadóban vállalt szolgálói állást akaratlanul is önmaga lett szerencsétlenségének előidézője,152 mégpedig azért, mert „... a hely és alkalmatosság, az ártatlanság sátánjai, az kétséget nem szenved, és azért éppen nem csoda, hogy a vendégfogadóban megszálló idegenek sorából egy, csupán vak indulatja követésével a vasban álló szerencsétlen személyre vetette buja szemeit, és ártatlanságának vermet ásni, kész indulattal, cseleinek mesterséges elszórása után, eltalálta azon szerencsétlen pillanatot, 149 VaML Szvkt. TBp. GÉ Pir. Pjkv. 1830. március 4150 Uo. 151 VaML Szvkt. TBp. GÉ Pir. Pm. „A”. Gazsi Éva vallomása, 1830. február 1. 152 Uo. 402
