Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Tilcsik György: "... tulajdon magzatjának vakmerő gyilkosává lett..." Csecsemőgyilkos anyák Szombathely Város Törvényszéke előtt a 19. század első felében
gasztalta, hogy .. ne sírjon, mondván, Mici meg nem vernek és nem sokáig szenvedet.. .”107 Szlávicsnét ezután szembesítették a szolgálóleánnyal, aki kerek-perec visszautasította, hogy mindez megtörtént volna, ám Szlávicsné ragaszkodott fentebbi állításához.108 Ritter József replikájának első részében igyekezett az érzelmekre hatni, amikor egyrészt az ember gyarló és esendő mivoltáról értekezett hosszú körmondatokban, amelyek elhangzását követően kijelentette, hogy nem lehet második gyermekének gyilkosa az az anya, aki első csecsemőjét szerény anyagi körülményei miatt ugyan dajkaságba adta, de nehezen megkeresett béréből igyekezett a gyermek eltartásával kapcsolatos költségeket előteremteni. Ezután a városi alügyész először visszautasítva a vád álláspontját, lehetségesnek mondta, hogy az árnyékszéken történt vajúdás közepette az újszülött anyja akarata ellenére esett a pöcegödörbe, majd pedig a két új tanú vallomását vette górcső alá. Szlávicsné tanúvallomását Ritter József már az első mondatában mendemondára épülő, és sem a gyilkosság, sem pedig annak az állításnak a bizonyítására, hogy valaki felbujtotta vagy segítette a vádlottat, alkalmatlannak minősítette. Ezt követően a városi ügyész azt a nyakatekert érvet hozta elő ezen véleményének igazolására, hogy ha a gyermek ismeretlen apja olyan helyzetet teremt, hogy a szüléshez szükséges mindenfajta előkészületek megtörténnek, akkor a vádlottnak nem kellett volna szinte az utolsó pillanatig dolgoznia, kiváltképpen pedig gyermekét a világra hoznia, és akkor nem vetülne rá a gyermekgyilkosság gyanúja. A második, Spitzer Mihályné által tett tanúvallomásról pedig a védelem joggal állapíthatta meg, hogy az inkább Németh Mária mellett szóló tényeket tartalmaz, hiszen ha nem csak a házbeliek, hanem a szomszédok is tudtak a szolgálóleány terhességéről, akkor ez nyilvánvalóan annak a következménye, hogy nem titkolta terhességét. Ha pedig így volt, akkor miért akarta a csecsemőt megölni. Ritter József védőbeszédének zárórészében felhívta a figyelmet, hogy a vádlott bűnösségének kimondásához szükséges egyrészt, hogy a bíróság teljes bizonyossággal legyen meggyőződve, hogy a vádlott a terhére rótt bűntettet elkövette, másrészt pedig, hogy az ahhoz szükséges bizonyítékok rendelkezésre álljanak. Bármelyik feltétel hiányában a bűnösség nem tekinthető igazoltnak. Az adott esetben - érvelt az alperes képviselője - mindkét feltétel hiányzik, ugyanis ki állíthatja teljes bizonyossággal, hogy gyilkosság történt, és a gyermek nem halva születetett, illetőleg semmilyen egzakt bizonyíték nincs Németh Mária bűnösségére. Mindezek alapján Ritter József azt kérte, hogy a bíróság mondja ki a szolgálóleány teljes ártatlanságát és helyezze őt szabadlábra. A két tárgyalási napon a vád és a védelem képviselői által elmondottak, valamint a vádlott vallomása, a tanúvallomások és az orvosi szakvélemények alapján Szombathely Város Büntetőtörvényszéke 1821. június 18-án meghozott ítéletében leszögezte, hogy nem látja bizonyítottnak, hogy a szolgálóleány egyedül megszült gyermekét szántszándékkal megölte, ugyanakkor az árnyékszékbe esett csecsemő teste annak megtalálási helyére természetes módon kerülhetett. Ezért a bíróság Németh Máriát felmentette ugyan 101 VaML Szvkt. TBp. NM Pir. Pm. „C”. Szlávics Józsefné Deli Erzsébet tanúvallomása. Szombathely, 1821. június 15. 108 Uo. 392
