Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Tilcsik György: "... tulajdon magzatjának vakmerő gyilkosává lett..." Csecsemőgyilkos anyák Szombathely Város Törvényszéke előtt a 19. század első felében
2. kép Horváth József háza - Kiskar utca (Kataszteri térkép 689. psz- - 198. hsz■) ma: Hollán Ernő utca 23. E történet 1810. április 24-én kezdődött, amikor a 21. életévében járó Kónya Julianna Molnár János, a vépi plébános szolgálatába lépett, majd még ugyanazon esztendő szeptemberében az ugyancsak ott szolgáló és házasságban élő Botfalvi József kocsistól teherbe esett. A következő év elején Molnár János észlelte, hogy szolgálóleánya másállapotban van, ezért kiadta útját. A leány Huszár György, a monyorókeréki (ma: Eberau, Ausztria) uradalom tiszttartójához szegődött el aratási munkára, és 1811. június 15-én a hajnali órákban lakóhelye udvarán lévő trágyadomb mellett világra hozta - állítása szerint halvaszületett - gyermekét, akinek holttestét a trágyadombba elásta. Gazdasszonya azonban észrevette a fejleményeket, ám a leány először konok tagadásba menekült, és csak hosszas huzavona, fenyegetés és kényszerítés után vallotta be végül a szülés tényét, és mutatta meg gazdasszonyának, hogy hova rejtette el a csecsemő holttestét. Az anyát és a gyennek holttestét másnap előbb Vépre, majd onnan Szombathelyre, a megyeházára szállították. Kihallgatására és vallomástételére 1811. augusztus 21-én került sor, 5 nappal később pedig Vas Vármegye Büntetőtörvényszékén megkezdődött az ellene indított per, amelyben az ítéletet 1812. január 30-án született meg. E szerint a vármegyei törvényszék - jóllehet a csecsemő holttestét megvizsgáló és felboncoló orvos nem tudott egyértelműen állást foglalni abban a kérdésben, hogy a kisgyermek élve vagy halva született - arra való tekintettel, hogy egyrészt Kónya Julianna miután gazdasszonya gyanút fogott, letagadta, hogy gyermeket hozott a világra, és végül csak kényszerítés hatására vallotta be az igazat, másrészt amiatt, hogy a meghalt csecsemő kezei közé szorulva trágyaszálakat találtak, ami arra utalt, hogy élve került a trágyába, bizonyítottnak látta a leányt bűnösségét, és ezért őt halálra ítélték. Az ilyenkor szokásos módon a pert felterjesztették a Királyi Táblára. A Királyi Tábla több mint 1 évvel ezt követően, 1813. február 5-én megszületett ítélete megváltoztatta a vármegyei törvényszék döntését, és Kónya Juliannát az ítélethirdetéstől számított 2 évi börtönnel, közmunkával, heti két alkalommal kenyéren és vízen töltendő böjttel, valamint félévenként 40 korbácsütéssel sújtotta.55 Ezt az ítéletet Vas vármegye 55 VaML Szvkt. TBp. KJ Pir. Pm. „C”. A Kónya Julianna ellen Vas vármegye Büntetó'törvényszékén 1811. augusztus 26-án indult per „kivonata”. Szombathely, 1815. augusztus 26-Pest, 1813. február 4381
