Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)

Út-, táj- és topográfiai leírások, feljegyzések és adatok Vas megyéről a 16-20. századból - Tilcsik György: Egy "ismeretlen" topográfiai leírás Magyarországról az 1820-as évek elejéről. Michael Kunits műve és Vas vármegyei adatai

A meglépés legfőbb oka az, hogy a Topographische Beschreibungen des Königreiches Ungarn und seiner einverleibten Provinzen műfaját tekintve nem az, aminek a címe alapján ígérkezik. Ugyanis e mű nem Magyarország, továbbá a hozzákapcsolt tartományok topográfiai leírását, hanem 43, sajnos nem tudni milyen alapon és megfontolásból kiválasztott uradalom vagy földbirtok, gyár, város, mezőváros, falu, iparos és/vagy kereskedő, művész stb. működésének vagy tevékenységének tényszerű ismertetését tartalmazza. Az említettek közül a legtöbb, szám szerint 16 leírás uradalmakról, valamint földbirtokokról készült, a sorban nyolccal az ipari üzemek, öttel a kereskedők, néggyel a művészek, hárommal az iparűzők, kettővel-kettővel mezővárosok és a falvak következnek, ezek mellet egy-egy berendezés, épület, illetőleg egy ipart is űző kereskedő leírása is helyet kapott a kötetben.

Ha azt vizsgáljuk, hogy a bemutatott objektumok, berendezések települések és személyek az ország mely szabad királyi városaiban vagy vármegyéiben feküdtek vagy tevékenykedetek, a követező adatokat kapjuk: előbbiek 18 - Pesten 15, Budán kettő, Újvidéken (ma: Növi Sad, Szerbia) egy - utóbbiak 24 - Fejér és Vas vármegye hat-hat, Torontál és Zala vármegye két-két, Arad, Bács-Bodrog, Csanád, Pest-Pilis-Solt, Sáros, Tolna, Veszprém és Zemplén vármegye, és az egyikhez sem sorolható Szlavónia egy-egy objektummal, településsel vagy személlyel szerepelnek. Ez azt jelenti, a Kunits által készített leírások Szlavónián kívül csak három szabad királyi várost, és 12 vármegyét - Pest és Buda ugyanis Pest-Pilis-Solt, Újvidék pedig Bács-Bodrog vármegye területén feküdt - érintettek, amelyekről így még erős elfogultsággal is nehezen lenne állítható, hogy azok a történeti Magyarországot és a hozzákapcsolt tartományokat valóban lefednék. Sajnos miután nincs semmilyen adat vagy utalás arra vonatkozóan, hogy a második kötetbe tervezett leírások az ország mely területeit és településeit érintették volna, csupán vélelmezhetjük, hogy annak megjelenése jelentősen változtatott volna ezen, a kissé féloldalas az összképen.

Kunits - öt kivételével - valamennyi leírás elején vagy végén feltüntette, hogy azok mikor készültek. Talán nem érdektelen elmondani, hogy időben legkorábbi beszámoló 1819 nyarán a Zemplén vármegyében lévő Szinna (ma: Snina, Szlovákia) ipari létesítményeiről, cserépgyáráról, de kiváltképpen vashámorairól, vasöntő és vasmegmunkáló üzeméről,21 a legkésőbbi pedig 1825 tavaszán a Torontál vármegyében fekvő mezővárosról, Törökbecséről (más néven: Ujbecse, ma: Növi Becej, Szerbia) készült,22 amelyet Fényes Elek a Monarchia legnagyobb gabonakereskedő helyének titulált.23 Kunits a leírások döntő többségét 1820 és 1822 között, illetőleg 1824 januárja és nyara között tett utazásai alkalmával készítette. Fontos és kiemelendő, hogy csak olyan adatok, tények, információk és megállapítások szerepelnek a kötetben, amelyeket Kunits személyesen látott és megtapasztalt, vagy amelyeket megtárgyalt hozzáértő, azaz megfelelő hely- és/ vagy szakismeretekkel rendelkező személyekkel. Erről a Körmendről szóló részben, amikor indokát adja, hogy miért nem írt az uradalom mezei gazdálkodásáról, a következőket vetette papírra: „Miután az utazási körülmények Körmenden rövidebb tartózkodást tettek lehetővé, minthogy e 17 faluból álló uradalomban a föld minőségéről és a mezőgazdaság helyzetéről

21 Kunits, 1824. 233-239. p.

11 Kunits, 1824. 100-107. p.

23 Fényes Elek: Magyarország leírása. 2. rész. Pest, 1847. 348. p.

36