Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Bariska István: Nőalakok a 16. századi Kőszegen
álisan értékelte a magyarországi nemesi szokásjog veszélyét az általa irányított Habsburg zálogbirtokokon. Példákkal igazolható, hogy Choron János hatalomgyakorlásának mintája továbbélt leánya földbirtokosi praxisában. Az egyik fontos kérdés a záloguradalmak államjogi visszacsatolása Magyarországhoz. Az ügy önkényes, azaz az udvar ellenére történő magánjogi megoldása nem volt járható út. Amennyiben azonban, úgymond, földesúri magánjogi eszközökkel sikerült volna az uradalom kivonása az alsó-ausztriai fennhatóság alól, az a magyarországi rendi hierarchiába történő visszatéréssel lett volna egyenlő, amelynek következtében az egész eljárás politikai tartalmat kapott volna, mégpedig komoly következményekkel. Ezt példázza, hogy 1588-ban Nádasdyné fia, Nádasdy II. Tamás, arra akarta kényszeríteni a locsmándiakat, hogy állítsanak ki maguk közül fegyvereseket, hogy a török ellen vonulhassanak. Locsmánd (ma: Lutzmannsburg, Ausztria) arra hivatkozva tagadta meg a követelést, hogy ők az Ausztriai-ház alattvalói, és uralkodójuk tudta nélkül erre nem hajlandók. Jellemző a helyzetre, hogy Nádasdyné 1590-ben azzal indokolta a család lépését, hogy a kanizsai végvárból kitörő császári zsoldosok ellen akarta megvédeni az uradalmát.31 Itt nincs mód arra, hogy a bonyolult eset részleteit bemutassuk, az ügy azonban jól jellemzi a kőszegi uradalomban ülő Nádasdy família, anya és fia császárellenességét. Ez a magatartás leginkább a Bocskai-felkelés idején érhető lett tetten, amikor Nádasdy II. Tamás anyjával együtt Bocskaihoz csatlakozott. Az Alsó-ausztriai Kamara ezért 1606 és 1609 között megfosztotta őket kőszegi zálogbirtokaitól. 1609-ben ugyan az uralkodó visszafogadta őket kegyeibe, de Nádasdyné Choron Margit még ugyanebben az évben meghalt, így a kőszegi zálogbirtok végleg Nádasdy II. Tamásra szállt.32 Feltűnő, hogy milyen kevés adattal rendelkezünk korán elhunyt férjéről, Nádasdy Kristófról, és a róla szóló történeti irodalom ugyanilyen sovány. A Zala vármegyei Egervár birtoka az 1530-as években került Kanizsai Orsolya kezével Nádasdy Tamás birtokába. 1558-ban tőle kapta meg Nádasdy Kristóf a kastélyt, aki hozzáfogott annak felújításához. Egervár reneszánsz átépítése 1569-re fejeződött be. Nádasdy Kristóf ide hozta feleségét, devecseri Choron Margitot is, és ezért került a vár délkeleti saroktornyára az egyesített Nádasdy-Choron címer. Mindez arra utal, hogy a 6 évvel korábban egybekelt pár itt kívánta életét berendezni. Ha igaz, hogy Nádasdy Kristóf 1576-ban még birtokadományban részesült, akkor nem kizárt, hogy megözvegyült Choron Margit 1576 és 1586 között még Egerváron élt. A portré felvázolása többek között azért nehéz, mert Nádasdyné Choron Margitra többnyire közvetett adataink vannak, bár e megállapítás csupán részben igaz. Az azonban teljes bizonyossággal állítható, hogy róla olyan közvetlen és részletes képünk soha nem lesz, mint sógornőjéről, Kanizsai Orsolyáról (1521-1571), akinek levelezése igen közel enged személyiséghez is. A kőszegi földesúrnőről azonban sok adat maradt fenn. Ha azt kérdezzük, hogy milyen volt az apjától zálogbirtokot megöröklő nemesasszony, könnyebben tudunk választ adni rá: kemény és következetes. Még a „megöröklő” kifejezés sem pontos, hiszen a két fiával egyedül maradt özvegynek, mint feljebb már esett szó róla, húgával, Balassáné Choron Annával szemben is meg kellett védeni a kőszegi követelé31 Gmoser, 2002. 307. p. 32 Bariska, 2010. 846-848. p. 364
