Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Bariska István: Nőalakok a 16. századi Kőszegen
felelősség-kiterjesztés pontosan úgy fogalmaz, mint a magánháborút, a Fehde-harcot lezáró békeeskü, amelyben a vesztes fél teljes rokonságának és valamennyi szövetségesének érdekében állt az eskü betartása és betartatása. Markóné kínvallatásában még az szerepelt, hogy pénzt lopott el, majd azt el is rejtette. A küldött bíróság tagjai ezt az eskütétel napján már nem vetették be a vádlott szövegébe. Ennek oka nem ismeretes, de tény, ez kimaradt a szövegből. Azt azonban világosan lehet érteni, hogy a varázslat, a boszorkányság („Zauberische Stueckh”), valamint az illetlen, mocskos szavak („vnzymliche tröeliche wort”) használata miért maradt benn a kötelezvényben. E két vádpont ugyanis elegendő volt az ítélethez.12 A kínvallatás és az ítélet szövege így egészíti ki egymást. A négy város küldött bírái a két bűnt megtorló ítélet meghozatalához elegendőnek tartották a soproni hóhér által leírtakat. Ebből is nyilvánvaló, hogy az eljárás még vád- és nem nyomozóelves volt. A nyomozóelves eljárást V. Károly császár büntetőkódexe, az 1532-ben megjelent Carolina vezette be.13 A Carolina megengedte ugyan a tortúrát, de szabályozta. „Eljárásunk mindenben megfelelt a város jogszokásának ...”14 - védekezett Kőszeg I. Ferdinánd (1503-1564) előtt Forintos Mátyás 1561. évi boszorkányperében. Minden valószínűség szerint ez igaz is volt, ám e gyakorlat nem volt elég a bécsi udvarnak. Markónét a vádelves büntetőeljárásban alkalmazott kínvallatásnak vetették elé, amely ellen sógora 1561-ben már eredményesen tiltakozott.15 A Carolinát ekkor még nem alkalmazták Kőszegen. ,^Amennyiben - folytatódik a Markóné szájába adott esküszöveg - gyermekeim vagy rokonaim, támogatóim és jóakaróim közül akár egyvalaki vagy többen bosszút állnának, avagy ellene fordulnának, úgy az urak, a városok és mezővárosok, a bíróság és mások sem engem, sem őket semmi úton-módon védelemben, támogatásban és megbékélésben ne részesítsenek. Ha mindebben engemet, fiamat vagy lányaimat, rokonaimat, gyámolítóimat vagy jóakaróimat vétkesnek találnák (mitől Isten óvjon), igazságosan és pártatlanul vonassék meg és ne adassék visz- sza a megkegyelmezés, vigasztalás és szabadság.'’16 A bírák tehát újra és újra kimondatták a vádlottal, hogy adott esetben milyen teher sújtja rokonságát és ismerőseit. A felelősség kiterjesztése megkötötte ez utóbbiak cselekvőképességét, és egyben kizárta, hogy utólag kétségbe vonják a bíróság ítéletet. Emellett lényegében az is benne van a szövegben, hogy a négy város bírótársai tagadjanak meg tőlük minden segítséget. Az eljárás külön részletére figyelmeztet az eskü azon fejezete, amelyben az mondja Markóné: „Ha azonban eme cselekedet ellen tennék és nem tartanám meg, amire köteleztem magam, továbbá, ha faluhelyen egy, városokban és mezővárosokban pedig két személy reám bizonyítana és engem tetten érne, akkor legyen kötelességük és álljon szabadságukban, hogy feltartóztassanak, elfogjanak, továbbá, hogy engem gonosztevőként kezeljenek, és így a négy szabad város és mezőváros testem és életem felett teljes joggal ítélkezzen."17 Ezzel a formulával egyrészt Markónét lényegében levelesítették, 13 Die Peinliche Gerichtsordnung Kaiser Karls V. und des Heiligen Römischen Reiches von 1532 (Carolina). Hrsg. Friedrich-Christian Schroeder. Stuttgart, 2000. 11-46. p. 14 VaML KFL Act. Mise. Kőszeg, 1561. november 12. után. 15 Bariska, 2007. 98. p. 16 Uo. „Dann wir vnns her ln aller der selben Grnid, Trosst vnnd Freyhait, so Ich oder mein Sun, töchter, freundt, Helffer oder Gönner ainer Inn schulden (da Gott eewig vor sey) begriffen würden gencz verzigen vnnd begeben _ haben wollen Alles vnnd Jedes trewlich vnnd vngefärlich ...” 17 Uo. „mit allen dem rechten als die vier Frey Stät vnnd Markt Vber mein leib vnd leben Erkennen hetten mögen" 361
