Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A történelem görbe tükörben. Mulatságos fejezetek, humoros események, meghökkentő epizódok Vas vármegye 17-20. századi történetéből - Feiszt György: 19-20. századi "szarságokról" - hivatalosan
Ki-ki tisztítsa meg a földjét rögtön és rajta legyen a szeme mindig, hogy amíg akad egy-egy pocoktanya, rögtön reávethesse magát és kiirthassa lakóját. A kiásásra leginkább az utak és partok mentén lesz szükség, mert ott a pocoklyukak iránya miatt a kiöntés lehetetlen. A kukoricásban, répásban, burgonyában és minden földben, amelyen, lábon álló termény van, pusztítsuk szintén az előbbi módon, azaz öntsük, vagy ássuk ki, ahogyan lehetséges. Ne feledjük, hogy a pocok nemcsak befurakodik a földbe és megrágja a répát, hogy azután télen ne legyen jószágunknak mit ennie - megrágja a burgonyát, hogy nekünk ne legyen mit ennünk egész esztendeig, hanem felkúszik a kukoricaszárra és lemorzsolja a kukoricacső érődő szemét. Mindez most százszorta nagyobb kár, mint békés időben! Az ilyen lábon álló termést védenünk kell azzal is, hogy legalább fenyegetett szélét ameny- nyire lehet, körülárkoljuk. Ezen árok legalább 30-40 cm mély legyen, de meredek amennyire lehet egészen függőleges és sima csak az az oldala legyen, amely a megvédendő tábla felé esik. Az árok talpát és a kifelé eső oldalát nem kell simára kidolgozni. Ha kész az árok nem kell magára hagyni, hanem kivált esőben utána kell nézni, hogy meredek és sima oldalát rendbe hozzuk és az árokban lévő, vagy azon innen már tanyázni kezdő pockot rögtön kiirtsuk. Takarmányföldjeinken (lucerna, here stb.) a védekezés ugyanaz legyen, mint az előbbi esetben. Ezzel ne késsünk! Mert ott ahol ma még csak néhány ezer pocok van, ott szeptember végén és októberben már százszorta több lesz■ Ez nem üres fenyegetőzés! Ne feledjük, hogy a pocok ott addig nemcsak szaporodni fog, hanem oda menekül majd ezrével az is mely egye- bünnen (szántásból, üresen maradt répaföldről, stb.) kiszorult, mert nem talált ennivalót. Az így összeverődő pocok nemcsak legelni jön ide, hanem feltúrja a földet, kirágja az odavetett növényt. Ha nem tesz elég kárt a rágás, tesz majd utána a téli fagy, mert megfagyasztja a meglazított és ősszel átázott földben a sérült takarmánynövény gyökerét. Az őszi vetések védelme végett szükséges, hogy az első pontban elmondott teendőket mennél lelkiismeretesebben és mennél gondosabban már augusztusban, szeptemberben elvégezzük. A pocok mihelyt vetőmagot érez a földben, rögtön kutat utána és kivált a sorvetőgéppel elvetett magot ugyancsak felkeresi és felszedi. Bajt okoz az is, hogy ha a pocok nagy számban van a már kikelt vetésen, vagy ha azt későbben szállja meg. A legelés még nem volna baj- nagyobb baj a túrása. A kitúrt földben lévő vetés rendszerint kifagy. Hogy ezt megakadályozzuk, minden pockot, mihelyt a vetésben akad, ki kell, önteni vagy ki kell ásni. Irtás egyéb helyeken. Gondunk legyen azonban egyéb pocoktanyákra is. Nagy számban verődött össze a pocok a cséplőhelyek szérűk, szalmakazlak helyén. Itt ne, m tehetünk egyebet, minthogy az ilyen helyet szintén úgy árkoljuk körül, mint ahogyan arról a 3. pontban volt szó: az árok sima meredek fala azonban most a külső oldala legyen, azaz hogy a pocok errefelé ne szabadulhasson el tanyájáról. Ha mégis áttört a meredek falon és reá találtunk új tanyájára, pusztítsuk el rögtön. Ma a megakadt forgalom miatt a pocok ellen való védekezésben csak a kiásásra, kiöntésre és szántáskor való agyonverésre vagyunk utalva. Szénkéneget, minthogy robbanó anyag, nem szállíthat a vasút; mérget a visszaélések miatt kivált a mai válságos időkben szintén nem szabad alkalmazni. Mindez azonban ne aggasszon. A rendelkezésre álló kezdetleges eszközön, vízen, kiásáson segítsen a megszaporodó munkáskéz■ Veszteg ne heverjen senki egy pillanatig sem! Hiszen a mindennapi kenyerünk megmentéséről van szó! 319
