Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)

A történelem görbe tükörben. Mulatságos fejezetek, humoros események, meghökkentő epizódok Vas vármegye 17-20. századi történetéből - Söptei Imre: A francia hadnagy "szeretői". Jean Fournier kőszegi szenátor tündöklése és megbuktatása az 1760-as években

gazdasági valamint politikai összefonódásait részletesen és a fentieknél alaposabban be­mutatva. Mindezt ráadásul úgy kell elvégeznie, hogy a mindennapi élet jobbára ismeret­len részleteit azokba beágyazva, azokkal szimbiózisban tárgyalja. Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, érdekes és tanulságos történet bontakozott ki előttünk, amelynek során megismerhettünk egy nyughatatlan és ambiciózus, olykor agresszív személyiséget, aki azonban - viselkedése és megnyilvánulásai alapján bizton állítható - hétköznapi emberi tulajdonságoknak sem volt híján. Tény, hogy a Kőszegre telepedett nyugállományú testőrkapitány kihasználva ma­gas kapcsolatait, valamint nyilvánvalóan meglévő jó és határozott fellépését, korábban szokatlan módon és gyorsasággal lett a város szenátora, melynek nyomán természeteses módon jelentősen szaporodtak meg irigyei és ellenségei. És innen már csak egy (félre) lépes kellett, hogy álcázott politikai támadás induljon az öregedő hadnagy ellen egy olyan ok vagy inkább csak gyanú miatt, amelyet más, egyszerű halandónak a szűkebb és tágabb közösség elnézett és/vagy tudomásul vett. O pedig az adott helyzetben - érthető és teljesen magyarázható módon - minden lehetséges eszközzel és módon igyekezett védenie magát, igaz, nem mindig tiszta kézzel. Ki tett volna másként az ő helyében? Helyesebben, tett-e volna bárki is másként az ő helyében? Nem tudjuk. Talán. Igen. Nem. Éppen ezért Jean/Johann Fournier esete - amely első ránézésre csaknem példa nél­külinek, és a felületes szemlélő számára kivételesnek tűnik, valójában azonban - egy na­gyon is emberi történet, amelynek főszereplője, jóllehet finoman szólva sem makulátlan személyiség, ám amikor támadások érték, pontosan úgy viselkedett, mint azt a 18. vagy a 21. században élt és élő emberek túlnyomó többsége tette vagy teszi. 296

Next

/
Oldalképek
Tartalom