Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A történelem görbe tükörben. Mulatságos fejezetek, humoros események, meghökkentő epizódok Vas vármegye 17-20. századi történetéből - Söptei Imre: A francia hadnagy "szeretői". Jean Fournier kőszegi szenátor tündöklése és megbuktatása az 1760-as években
polgárjogot kapott,11 amely amúgy kőszegi ingatlantulajdonosként járt neki, de egyúttal bizonyos kézzelfogható előnyökkel is járt. Később azonban világossá vált, távolabbi célok is mozgatták, amikor jelentkezett a közösség hivatalosan is elismert tagjának. 4 nap híján egy évvel Kőszegen való megjelenése után, az aktuális városi tisztújítás során, belső tanácsbeli tagságra, sőt, szenátori cím elnyerésére jelentkezett be. Ez még nem is lett volna különleges, ám az ahogy azt elnyerte még a korabeli viszonyok között is különlegességnek számított. Szokásos esetben a polgárjog birtokában néhány évvel azt követően - amely időszak alatt a szóbanforgó személy bizonyíthatta rátermettségét - bekerülhetett a választó- polgárok közé, majd ha ott is megállta helyét, újabb idő eltelte után, és megfelelő anyagi háttér birtokában beválaszthatták a külső tanácsba. Amennyiben megfelelő szellemi képességekkel, netán némi jogbéli jártassággal is rendelkezett, ráadásul helybéli családi beágyazottsága is megfelelt a kívánalmaknak, esélyt kaphatott a szenátorságra. Létezett azonban egy ennél hatékonyabb és főleg gyorsabb mód is, amellyel azok élhettek, akiknek apja már betöltötte a szenátori posztot.12 1762. április 24-én Fornier János Baptista vagy Johann Fournier vagyis Jean Baptist Fournier bejelentette szándékát, hogy Kőszeg szabad királyi város belső tanácsosa kíván lenni, mégpedig úgy, hogy előtte sem a választott polgárok, sem a külső tanács tagjai közé nem került.13 Valószínűleg az extrovertált személyiség túlfűtött ambíciói és vakmerő katonai bátorsága állhatták ennek hátterében, de nem kétséges, hogy kellett olyan külső bázis, amelyre biztosan támaszkodhatott. A város közönségének jó része talán nem is értette, mi történt, vagy nem akarta érteni, és ezért ellenállt. A 18. század elején felekezeti hovatartozását tekintve még nagyrészt evangélikus többségű város nem könnyű időszakot élt meg, mivel felsőbb helyről sorra kapta a protestánsok hitéleti lehetőségeit korlátozó rendeleteket. Mária Terézia egyik fő céljának tekintette, hogy az ellenreformáció, a rekatolizáció áramának minél nagyobb teret biztosítson, és e törekvéseknek az országos tendenciához hasonlóan, Kőszegen is csak az önálló egzisztenciával rendelkező polgárok és nemesek állhatták ellen. A felsőbb utasítások ellenére a katolikus városvezetők, akik többségükben korábban protestáns családban éltek, a lehetőségekhez mért toleranciával viseltettek polgártársaikkal szemben, és talán ezzel is magyarázható, hogy első nekifutásra Fourniernek esélye sem volt a megválasztásra annak ellenére, hogy a politikai helyzet kedvezett neki. Éppen megüresedett az egyik tanácsosi hely, ráadásul új bírót is kellett választani. 1762. április 24-én kétfordulós választást tartottak. Az elsőben a három jelölt közül a külső tanácsból érkező Rainisch György maradt állva, és várta, hogy a vesztesek, új személlyel kiegészülve, ismét megküzdjenek. Ebből Kaczor János jegyző került ki nyertesen. A két győztesre voksoltak a község tagjai és Rainisch kapott többséget. A jegyzőkönyv tanúsága szerint Fournier egyértelműen és jól láthatóan alulmaradt. Az elhalálozott Szvetics József bíró helyére Lada Ferencet választották meg, ezzel lényegében lezárult a tisztújítás, amelyet 11 VaML KFL Kvt. Polgárkönyvek, 1. köt., 1762. február 5. 12 Lásd ugyanezen tisztújításnál Paár György és fiának esete. VaML KFL Kvt. Jkv., 1762. április 24- 123. p. 13 VaML KFL Kvt. Jkv., 1762. április 24. 289
