Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Katona Attila: Ebadó - kutyavilág. Az ebek "önkéntes" hozzájárulása Vas vármegye fejlődéséhez a 19. és a 20. század fordulóján
egyértelmű volt, rájuk ez a kedvezmény nem vonatkozott, csak a jogilag is „külső”-nek minősített területekre.17 Alighogy megindult az ebadó beszedése, ismét az ebtartási szabályok megváltoztatása vált szükségessé, mégpedig az állategészségügyről szóló 1888. évi 7. törvénycikkely és annak végrehajtási útmutatása miatt.18 Sárváron és Vasváron is szerettek volna két újabb állatorvosi állást szervezni a befolyt pénz „terhére”.19 Az állatorvosi állások megszervezése, azonban nem haladt a várt gyorsasággal, amelynek oka inkább a „kínálat” hiányában keresendő. Az újraírt rendelet újdonsága a befizetést igazoló bárcák behozatala lett, amelyet a kutyák viseltek, de 3 év múltán ettől technikai problémák miatt visszaléptek, és elég volt nyugtatványokkal igazolni az ebadó befizetésének tényét.20 A Földművelési Minisztérium kérésére a korrigált rendelet hatálya 1890-től már kiterjedt Kőszegre és Szombathelyre is.21 A 29. §-ban rögzített felhasználást illetően az alapelvek és az irányok lényegében nem változtak. Továbbra is veszett kutyák által megmart vagyontalan személyek ápolási költségei álltak az első helyen, amit a nyolc rendszeresített állatorvosi státusz (400 + 200 forintos úti átalánnyal) finanszírozására, valamint a vármegyei tiszti orvos úti általányára (100 forint), és a 10 járási tisztiorvos pótlékára (250 + 50 forint útiátalány) fordítottak. A megmaradt összeget a járási kórházak kapták. A fejlesztésről és az elosztásról a törvényhatósági bizottság évente döntött, míg a városok maguk határozták meg, hogy a befolyt összeget milyen célra fordítják.22 A felterjesztett tervezetet a Belügyminisztérium egy-két ponton észrevételezte. Töröltette a gazda felelősségét, részben pedig kifogásolta a kihágási pénzbírság felső határát, illetve úgy ítélte meg, hogy a tisztiorvosok fizetését is ebből a forrásból kell kiegészíteni.23 Az 1898-as leiratában (42891/1898. számú BM rendelet24), pedig elrendelte, hogy az ebadó ne vonatkozzon a hadsereg, a csendőrség és a rendőrség munkakutyáira. Egyszerű, de tradícióteremtő megoldásnak tűnt, hogy az állam kivonta magát az általa támogatott szabályozás hátrányos következményei alól, tudniillik a munkakutyák esetében 50%-os maradt az adó (pl. pásztorkutya), korrektebb lett volna, ha ezt a megoldást preferálja. A számok alapján úgy tűnik, a valóságosnál jóval szerényebb volt a munkakutyák száma. 17 VaML Vas vármegye közgy. jkv. 533/1889. 18 Az 1888. évi VII. törvény Az állategészségügy rendezéséről. Ezer év törvényei. ( ' VaML Vas vármegye közgy. jkv. 29/1889. 20 A megoldás lényege az lett volna, hogy a kutya nyakörvén hordja a bárcát, így a sintérek számára is egyértelmű, hogy a gazda megfizette-e az adót vagy sem. Akinek ilyen igazolása nem volt annak a rövid élet garantáltatott. Ami miatt visszaléptek az ilyen megoldásoktól az a pragmatikus probléma, hogy az ebek ezt könnyen elveszítik, amire jócskán volt is példa és drágának mutatkozott (500 forint) ez a megoldás. VaML Vas vármegye közgy. jkv. 1449/1889., 1084/1892. 21 VaML Vas vármegye közgy. jkv. 1449/1889. 22 VaML Vas vármegye közgy. jkv. 29/1889. 21 VaML Vas vármegye közgy. jkv. 123/1890. A 4. § módosítását kérte a BM a gazdai felelősség kivételét, valamint felhívta a vármegye figyelmét a bírságolás korlátáira is 50 forint. 433/1890. A rendelet új hatálybelépési ideje 1891 lett. VaML Vas vármegye közgy. jkv. 151/1890. 24 VaML Vas vármegye közgy. jkv. 11/1899. 260
