Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Út-, táj- és topográfiai leírások, feljegyzések és adatok Vas megyéről a 16-20. századból - Bariska István: Egy 16. századi sztambuli követjárás. Jurisics Miklós, Joseph von Lamberg 1530. évi portai kiküldetéséről - Benedikt Kuripešić von Schneeberg utibeszámolója
úgy gondolta, hogy 1530-ban Kamengrad a Bosnyák királyságban volt. Az I. Tvrtko- féle független Bosnyák királyság azonban azzal, hogy II. Mohamed (1432-1481) Stjepan Tomasevicet (14381-1463) 1463-ban kivégeztette, lényegében megszűnt.2' Érdemes még megjegyezni, hogy Stjepan Koromanic (1-1353) - I. Nagy Lajos királyunk (1326— 1382) apósa - egyesítette a Hum nevű tartományt Bosnyák királysággal. III. Frigyes német-római császár (1415-1493) 1448-ban azután ezt a tartományt az utolsó bosnyák király, Stjepan Tomasevic alatt hercegség rangjára emelte, innen származik a Bosznia- Hercegovina ma is használatos elnevezés.27 28 Amikor a küldöttég 1530. augusztus 28-án Krupa várához és városához, tehát a mai Bosanska Kurpa-hoz érkezett, akkor Malkosic bég, a kamengrádi török helyőrség horvát származású parancsnoka 50 jól felszerelt lovast küldött eléjük.29 Kuripesic mindkét várat metszeten örökítette meg. A két kép felettébb tanulságos ebből a szempontból. Krupa várához a szerző ugyanis szükségesnek tartotta a képen ábrázolt váraljarészlethez odaírni, hogy „horvátok” („Crabaten”), míg Kamenrad („Camergrad”) vára és városa metszetén egy török lovaskatona (szpáhi), valamint egy turbánt viselő főtiszt áll.30 A napló írója így hangsúlyozta, hogy 1530-ban a követség Kamengradnál már török hódoltsági területre lépett. Jurisics és Lamberg még indulás előtt futárt küldött Bosznia görög származású szandzsákbégjéhez, Gházi Khoszrefhez, hogy menlevelet kapjanak az átutazáshoz. Ez az engedély 3 héten belül meg is érkezett Laibachba,31 és többek között azt biztosította, hogy Jurisicsékat a kor diplomáciai szokásainak megfelelően kezeljék, továbbá, hogy a több mint 30 lovasból,valamint a teherhordó szamarakból álló küldöttség védelmet kapjon mind az útonállók, mind pedig a törökökkel szemben. Két feltűnő dolog vonul végig Kuripesic úti-beszámolójában amolyan vörös fonálként: a török által elfoglalt területek település- és erődítménystruktúrájának, valamint az emberi élet pusztulásának képe. Kamengrad után nem győzte a követség latin tolmácsa felsorolni az elpusztult várakat, ezért nem meglepő, hogy azok egyike-másika nem lelhető fel a későbbi várlistákon. Ezeket még akkor is érdemes itt közölni, ha szláv átírásukat a korai újfelnémetből kellett kihámozni: Klanevac (Klaneuatz), Liskovic (Liscouitz), Cekelvor (Czekelluor), Gurzen (Gursen). Ezek az erődítmények Kamengrad és Kljuc között álltak, és a Sana folyó völgyét védték. Kuripesic szerint akkor pusztultak el, amikor a törökök elfoglalták Boszniát. A Sana völgyét 500-1000 méter magas hegyek kísérik. Minthogy a Kulpa, az Una (Sana), a Vrbas (Pliva) és a Bosna a Dinári-hegységrendszer folyói, valamint mellékfolyói, és délről észak felé törnek utat a Száva felé, szűk kanyonokon és szurdokokon haladnak át. Ez tette védhetővé, egyben nehezen járhatóvá ezt a romantikus terepet, amely Jajce vára felé már 1600-2100 m magasságokba is emelkedik. Jajca (Jajce) a magyar történelemnek is kitüntetett erődítménye és régiója volt. Noha a török 1463-ban elfoglalta, I. Mátyás (1443-1490) magyar királynak sikerült visszavenni, sőt több mint 60 esztendeig intézményesíteni tudta a magyar uralmat. Nem áll meg 27 Magyar nagylexikon. 4. köt. Főszerk. Élesztős László. Bp., 1995. 391. p. 28 Thallóczy Lajos: Bosznia és Herczegovina. Történet. In: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. 198. p. 29 Kuripesié, 1530-1531. 5v-6. p. 30 KuripeSié, 1530-1531. 6. p. 31 Kuripesic, 1530-1531. l.p. 24
