Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Söptei Imre: Kőszeg város gazdasága az 1725. évi adóösszeírás tükérben
MS Excell programban való rögzítése, mégpedig a adókivetési lajstromokéval azonos szerkezetben és rovatokkal. Ebben minden olyan információ - név, szám, kiegészítő megjegyzés stb. - szerepel, amelyek fontosak és a késó'bbi kutatások során hasznosak és értékesek lehetnek. NÉHÁNY KUTATÁSI LEHETŐSÉG A HADI- ÉS HÁZI ADÓ- LAJ STROMOK ADATAINAK FELHASZNÁLÁSÁVAL Benda Gyula Keszthely 1740 és 1849 közötti társadalmáról készített kitűnő monográfiájában meggyőző módon mutatta be, hogy egy település késő-feudáliskori dikális ösz- szeírásai hogyan és mennyiben használhatók fel a háztartások tömegének, vagy éppen a társadalom foglalkozási és vagyoni rétegződésének elemzéséhez.29 Az alábbiakban három, a Benda által nem alkalmazott, a 19. század első felében keletkezett hadi- és háziadó-kievetési névjegyzékek adatainak segítéségével elvégezhető vizsgálati lehetőséget mutatunk be, amelyek egy adott település késő-feudáliskori társadalmának, illetőleg az abban lejátszódott változások jobb és pontosabb megértéséhez szolgáltatnak más forrásokból nem vagy csak igen nehezen és töredékesen megszerezhető információkat. Mindhárom kutatási területhez a számítógépen rögzített névjegyzékeket nem eredeti „formájában”, hanem oly módon használtuk fel, hogy azokban az utcánként, majd azokon belül házanként egymást követő adófizetőket a rájuk kivetett hadi- és háziadó együttes összegének csökkentő rendjébe állítottuk, azaz e sor elejére az adott évben legtöbb adót fizető személy került, míg a többiek adójuk csökkenő rendjében következnek. 1. Az adófizetők adóterhelésének vizsgálata Az így létrejött késő-feudáliskori „virilisjegyzékek” segítségével először az adófizetőkre eső adóterhelés-megoszlás vizsgálatát végeztük el, mégpedig oly módon, hogy az összes, hadi- és háziadó-fizetésre kötelezett személy és a rájuk kivetett adó összegének számszerű megállapítását követően azt rögzítettük, hogy az adófizetők egymás követő, 20%-os csoportjai az összes kivetett adó milyen hányadának befizetésére voltak kötelezettek. E kimutatást az 1799 és 1848 közötti időszak nem minden esztendejében, hanem 10 időmetszetben, mégpedig - figyelemmel a minden tízéves periódus 2. és 7. évében - kivéve az 1820-as éveket, amikor a hiányzó 1822. évi helyett a következő esztendeit, illetőleg az 40-es éveket, amikor a szintén hiányzó 1847. évi helyett az előző esztendeit használtuk - készítettük el, amelynek eredményeit az alábbi ábra mutatja. Az ábrából első rátekintésre kitetszik, hogy az összes adózó közül a legtehetősebb fizetésére kötelezett 20% a vizsgált közel fél évszázad során az összes adó minimum 46,33 maximum 57,76%-át fizette. Felhívjuk a figyelmet, hogy a több csoport - a talán a legnagyobb egyenletességet mutató második kivételével - „részesedése” az ösz- szes adóból, ha nem is nominálisan, de arányokat tekintve szintén tág határok között változott. Ugyanakkor feltétlenül hangsúlyozandó, hogy a legtöbb adót fizető, legfelső 20%-nyi részre eső adóarány a kezdeti szintről a korszak közepéig, 1827-ig lényegében csökkent, majd pedig minden időmetszetben az előzőnél magasabb, és így a többi cso29 Benda, 2008. 178-198., 219-272. p 238
