Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Söptei Imre: Kőszeg város gazdasága az 1725. évi adóösszeírás tükérben
alapján és segítségével érzékeltethetők. így nem tekinttettük feladatunknak, hogy bemutassuk a Vas vármegyére és Szombathely városra kivetett adó és a kivetés alapjául szolgáló rovás (dika) összegében bekövetkezett változások okainak regisztrálását és áttekintését. Vizsgálatunk kizárólag Szombathelyen 1799 és 1848 között keletkezett éves adókivetési lajtromokra és azokon belül is a hadi- és a háziadóra irányult, mely két adófajtát Vas vármegye székhelyén a jelzett időszakban egyben és együttesen vetettek ki és szedtek be, és azt egységesen contributionak neveztek. A többi adófajta - a forspont, a cenzus - figyelmen kívül hagyását elsősorban az indokolta, hogy azok összege - ellentétben a hadi- és háziadóval - kevéssé, illetőleg egyáltalán nem alkalmas arra, hogy jelezze és kifejezze egy adott adófizető tehetősségét, foglalkozásának milyenségét és jelentőségét, ingó- és ingatlanvagyonának nagyságát és minőségét, röviden: meghatározza helyét a városi társadalom hierarchiájában. A 19. század elő felében évente szeptember-október táján a szombathelyi hadipénztár kezelője - nyilvánvalóan az előző évi hasonló jegyzék felhasználásával - a belvárosból, nevezetesen a Kőszegi és a Gyöngyös utca (ma: Fő tér) keleti sarkán álló akkori városházától indulva és utcák szerint házról házra haladva, azokban először a tulajdonos, majd pedig adófizető lakóinak nevét tartalmazó lajstromot állított össze. Ennek fejrovatait az adó alá eső, azaz az adó összegének meghatározásához szükséges, országosan megállapított tételek adták, amelyek a 1799 és 1848 között többször módosultak. Ezek első csoportját az adózóval együttlakó családtagok (fiú, leány, testvér) és egyéb személyek (szolga, szolgálóleány), második csoportját pedig az általa tartott állatok (ökör, fejős tehén, meddő tehén, 3 éves tinók, 2 éves tinók, borjúk, lovak, disznók) képezték, majd az adózó tulajdonában lévő ingatlanok - a korábban három, 1840-től négy osztályba sorolt ház, a négy osztályba sorolt szántóföld, a három osztályba sorolt rét, legelő, szőlő, továbbá a káposztásföld, az ugyancsak három osztályba osztott gyümölcsös- vagy zöldségeskert végül pedig a vízimalom -, illetőleg a különféle bérletek (kocsmai bérlet, haszonbérlet, bormérési bevétel, vásárbérlet) következtek. Mindezeket a kezdetben három, majd szintén 1840-től hat kategóriába osztott kézművesek vagy iparűzők, a három, majd 1840-től öt kategóriába sorolt kereskedők, illetve a három osztályba sorolt és 1840-től a kereskedők közé „beolvasztott” kalmárok követték, végül pedig az adózók által tartott a közlegelőre hajtott állatok - külön a marhák és a lovak, illetőleg a kisebb négylábúak -, a hosszúfuvar teljesítésére kötelezett állatok és a kézi robotmunkára kötelezett személyek sorakoztak, míg a sort a városi közös erdőn tűzifaszedési joggal rendelkező személyek zárták.28 Az adótételek száma és a névjegyzékekben elfoglalt sorrendjük a vizsgált időszak alatt valamelyes módosult és jelentősen leegyszerűsödött. Mindezek alapján elmondható, hogy a hadi- és háziadó - mai fogalmakat használva nem jövedelem- és nem ingatlanadó, hanem - kiegészülve néhány olyan elemmel, mint például az állatok vagy a legeltetési vagy éppen a faizási jog - a kettő egy érdekes kombinációja volt. 28 Az egész országban általánosan használt rovásjegyzékekben az itt felsoroltaknál jóval több tétel - így az állatok között a szamarak, a juhok, a kecskék, az ingatlanok között a dohányföldek és szárazmalom, a haszonvételeknél a húsvágás joga, a továbbiakban pedig méhkasok, vagy éppen a nádvágás joga - szerepelt. Fentebb csak azokat a tételeket említettük meg, amelyek a szombathelyi adókivetési lajstromban előfordulnak. VaML Vas vármegye adószedőjének iratai. Dicalis összeírások, kivetések, rectificatiok és summázatok. Conscriptio dicales locorum, Szombathely. Summaria processus Sabariensis. 236
