Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Bariska István: Adóügyek Kőszegen a 16-17. században
ám az osztrák piacra nem engedték be a kőszegi bort. A magyar és az alsó-ausztriai tartományi rendek között feszülő érdekellentét nem számított új keletűnek, melynek oka nem is kifejezetten piaci természetű volt, hanem az az osztrák főherceg - magyar szempontból a Habsburg uralkodó - és az alsó-ausztriai rendek közötti adópolitikai küzdelmek része lett.49 50 Ennek következtében az alsó-ausztriai rendek minden olyan adóban és szolgáltatásban megkötötték az uralkodó kezét, amelyhez rendi hozzájárulás kellett, ha pedig Kőszeg vagy földesura (zálogbirtokosa) nem fizette azokat a terheket, amelyeket a tartományi rendekre róttak, akkor kereskedelmi korlátozásokat léptettek életbe. Érvényes volt ez az 1532. évi ostromot követő olyan uralkodói engedményekre, így regálé-kiváltságokra is, amelyeket a tartomány védelmében szerzett érdemeiért kapott a zálogbirtokos és/vagy Kőszeg városa (harmincad, borexport stb.) .5Ö A bormérési vagy borfogyasztási adó hasonló eszköznek bizonyult az alsó-ausztriai rendek kezében. Adóügyben tehát úgy fogták fel, hogy az 1572-től alsó-ausztriai kamarai városnak számító Kőszeget a tartomány részének tekintették. A városnak azzal, hogy évente befizette a borfogyasztási adó 600-800 aranyforint értékű összegét, azon még haszna is keletkezett. Ha pedig bármely okból visszaesés következett be az adó alapját képező szőlő- termelésben vagy az adóalanyok gazdasági erejében, a veszteségek nyomban kimutathatók lettek. Ekkor kezdődött el a véget nem érő huzavona a felek között. 1589. augusztus 29-én, vasárnap este olyan jégeső zúdult a kőszegi szőlőkre, hogy a város engedményeket kért az alsó-ausztriai rendektől. Azért folyamodott egyfelől, hogy hadd fizethessenek bor vagy készpénz helyett posztóban, továbbá hogy a csökkentett bormérési adót is magyar pénzben róhassák le.51 A kérdés sokáig nyitva maradt, de a haszonbérleti rendszer lényegében aló. század végére revízióra szorult. A reform a bormérési adó haszonbérletét is érintette. TOVÁBBI ADÓNEMEK Az Alsó-Ausztriai Kamara 1589 után felmondta a királyi jövedelmekre, a regálékra vonatkozó támogatási rendszert. A török háborúban a Habsburgokat finanszírozó hitelezők is tönkre mentek. Az udvar már arra készült, hogy kreált felségsértési perekkel hatalmas magyarországi vagyonokat ragad el a főrendektől, és ilyen céllal indult meg az Illésházi-per is. A kamara így minden indoklás nélkül mondta fel az úrbéri adó és a harmincadvám fizetésére vonatkozó kedvezményeket, és eljött a rendkívüli adók korszaka. Ezek között ott találni az úrbéri adó mellett 1589-ben külön kivetett házadót („Hausgulden”). Az 1590-es években meg sorra jelentek meg az olyan rendkívüli adóterhek, mint a „Kriegskontribution„vagy „Aufbot- und Rüstgeld” nevű hadiadó, a bécsi Burg építésére szánt „Burgkontribution”, a török elleni védelemre kiszabott önkéntes törökadó („Freiwillige Hilfe gegen die Türken”), a kanizsai segélyadó („Kanisserisches Hilfgeld”), a kettős nemesi adó („Doppelgült”), valamint a hadiélelmezésre szánt élelmiszeradó („Proviantierung”), a hetifillér/fejadó („Wochenpfennig”). 49 Baríska István: Történeti kérdések a 16. századi Nyugat-Magyarországon. In: Nádasdy Tamás, 1498-1562. Tudományos emlékülés. Sárvár, 1998. szeptember 10-11. Szerk. Söptei István. Szombathely-Sárvár, 1999. 74-75. p. (Nádasdy Ferenc Múzeum kiadványai; 3.) 50 VaMLKFL Act. Mise. Kőszeg, 1534. szeptember [nap nélkül].; VaMLKFLTk. Lvt. Pótsorozat I/XIX. sz. Paw Register (Bauregister) 22. 51 VaML KFL Kőszeg, 1585. szeptember 4., 1585. szeptember 16. 211
