Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Feiszt György: A közpénzenk magánkézbe kerülése. A kamara haszna adó (lucrum camarae) felhasználása a 15. században
zsoldos kapitánynál ilyen hatalmas összeggel adósodott el, akkor láthatjuk, hogy milyen sokba került a katonatartás már a 15. században is. Ugyanakkor az is érzékelhető', hogy jövedelmező üzleti lehetőség lehetett a kamarahaszna beszedésében, ha valaki ennek megszerzése fejében megvált a várbirtokától. Azt gondolhatnánk, hogy a közpénz ilyen mértékű magánosítása már maga a vég. A háború azonban még ennél is többet követelt, és létezett továbblépés a felségjogok magánosításában. Ulászló 1441 júniusának végén, „... hogy a Felvidék védelmét jobban elláthassa 23 engedélyezte Alsólendvai Bánfi István fia Pálnak, hogy Alsólendva (ma: Lendava, Szlovénia) mezővárosban vagy Bolondócon (ma: Beckov, Szlovákia) pénzt verethessen.24 Nemecskei Györgynek, Országh Mihály királyi kincstartó familiárisának érdemeire, különösen a hűtlenek legyőzésében tanúsított vitéz magatartásukra, jutalmul összes jobbágyait és népeit, bármely vármegyében lakjanak is, 10 esztendőre teljesen felmenti a kamarahaszna fizetése alól.25 A király iránti hűség és a hadi érdemek Hunyadi János estében nem szorulnak különösebb indoklásra, és nem kétséges, hogy ez is szerepet játszott abban, hogy 1442- ben és 1443-ban Temes vármegye ispánjaként az ott beszedett lucrum camarae teljes haszna őt illette meg.26 1447-ben azután Hunyadi kormányzóként ugyanígy cselekedett, amikor eladományozta egy-egy vármegye teljes kamara hasznát. Pálóczi László országbírói fizetés gyanánt Ung vármegye lucrum camarae-ját 1452-ben Szentmiklósi Pongrác liptói ispánnak 7000 aranyforintra rúgó járandóságát hét felvidéki vármegye kamra hasznának zálogba adásával egyenlítette ki.27 Ugyanakkor az állami jövedelmekből az ország más méltóságai is részesültek. Hédervári Lőrinc (?—1447) nádor Hunyadi János kormányzótól megkapta az 1447. év összes királyi harmincadát, amelyeket az egyéb „fiókharmincadok”-kal együtt közvetlenül a nádor embereinek kellett kifizetni.28 A példákból látható, hogy a kamara haszna adó az uralkodóváltások és interregnu- mok idején került legkönnyebben magánkézbe. Giskrának, a cseh zsoldosvezérnek a működését vizsgálva,29 mint állatorvosi lovon lehet tanulmányozni, hogy milyen királyi jövedelmek megszerzése táplálta a főurak hatalmát. Giskra az irányítása alatt álló országrész lucrum camarae-ja mellett a harmincadok, a körmöci és a kassai pénzverő' kamarák, a felvidéki városok adói is az ő rendelkezése alatt álltak. Ezek egy részét önkényesen foglalta le, míg mások királyi meghatalmazás alapján jutottak hozzá. Eleinte csak egyszeri alkalommal, és nyilván nem olyan uralkodói szándékkal, hogy álladósítsák és bevett szokássá változtassák rendelkezési jogokat.30 V. László király hasonlóképp jár el 1453-ban a Várdai testvérekkel, amikor utasította 23 OL Dl. 44.313. (1441. június 28.) 24 Uo. 25 OL Dl. 13.630. (1441. július 1.) 26 OL Dl. 31.570. 27 Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában. = Századok, 1957. 1-6. sz. (továbbiakban: Mályusz, 1957.) 55. p. 28 Héderváry család oklevéltára. 1. köt. Szerk. Radvánszky Béla, Závodszky Levente. Bp., 1909. 187. (1447) 29 Mályusz, 1957. 54. p. 30 Uo.; Thallóczy, 1879. 101. p. 200
