Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Katona Attila: "...a haza összes polgárának szabadságünnepe..." Fejezetek a szombathelyi március 15-ikék történetéből a 19. században
napilapokból nem derült ki világosan, de vélhetően erről tudtak a kortársak. Időjárástól és a politikai körülményektől függetlenül tartották meg közös vacsorájukat, és e makacs elhatározás adta azt az alapot, amelyre a nap helyi kultusza épülhetett. Néha túlnőtt ezen, néha azonban visszazuhant erre a nívóra. Szombathelyen a 48-as függetlenségi párt nem tudott számottevő erővé fejlődni, és többszöri próbálkozása ellenére sem tudott országgyűlési képviselői mandátumot szerezni." A városi közgyűlésbe azonban bekerültek, és tanácsosi pozíciókhoz is jutottak, de ezeken a fórumon nem folytak országos pártpolitikai disputák. 1881 óta a párt hangját megjelenítő, Rusa Kálmán, majd Kőváry Béla szerkesztette „Dunántúl” játszotta a másik ünnepszervező szerepet. A lap olvasótábora nem ismert, de úgy tűnik, hogy nem tudtak nagy áttörést végrehajtani a helyi nyilvánosságban. Gyengének tűnt mozgósító kapacitásuk, inkább a kultusz ébrentartására, folytonos ápolására korlátozódott a szerepük. E téren komoly sajtópolémiába nem bonyolódtak a kormánypárti Vasmegyei Lapokkal, valószínűleg az utóbbi ezt tudatosan kerülte is. Feltűnő azonban, hogy a „Dunántúl” újságírói mennyire nem éltek az országos minták mozgósító erejével, ami részben szellemi provincializmusukból fakadhatott, részben abból a fel nem ismert jelenségből, hogy ha a másutt zajló dolgokról állandóan írnak, akkor nagy valószínűséggel sikerül egy hamis világképet konstruálni. Az 1890-es évek elejéig a cigányzenével aláfestett társasvacsora formában zajló megemlékezések visszatérő rituáléja volt a közterület elnevezést is viselő Horváth Boldizsár köszöntése, illetve a hozzá intézett táviratra küldött válasz ismertetése.99 100 Az egykori városi főjegyző nemcsak 1848 városi nagy pillanatának volt főszereplője, hanem 1884-ig Szombathely képviselője is. Előző minőségében ritkán emlegették, különösen mint a 16 pont megalkotóját,101 utóbbi szerepében azért volt fontos, mert demokratikus törekvéseit nem adta fel még a Tisza-korszakban sem, ahol egyébként épp ezzel ellentétes tendenciák érvényesültek. A függetlenségiek erős ragaszkodása a kormánypárti, de kritikus Horváth Boldizsárhoz egyben egy konszenzuális figurát is megjelenített, aki a kormánypárti szabadelvűeknek is elfogadhatónak tűnt.102 Az a kísérletük, hogy a nagy napra hivatalosságok lépviselőit is meghívjanak, csak ünnepi pillanatnak tűnt, tartós politikai kapcsolatnak nem. Paradox módon, az alkalmi nagy ünnepek - Kossuth 90. születésnapja vagy a millennium - adtak új lökést a re- petitív ünnepnapnak. Mintát mutattak a későbbieknek a pártpolitikai nap társadalmi átalakításában, pedig előtte nagyon ügyeltek, hogy a „...politikai kérdésen kívül társadalmi térre is átvigyék a nézetkülönbség erős megnyilvánulását. ”103 A nap „begyökereztetésének” újabb stációját iskolai eseménnyé való formálása jelentette. Nem véletlen, hogy mindez egy községi felekezetileg vegyes (keresztény-zsidó 99 A szabadelvűek l896-ig megtartották itt a szombathelyi mandátumot, és csak a millenniumi évben veszi- tették el, majd Éhen Gyula polgármestersége idején a néppárt kezére került. 100 A város a Főteret Horváth Boldizsárról nevezte el! 1886. február 8-án a 6/1886. sz. rendeletével teremtette meg. Azon mostoha nemzedék tagja, amelyek a múlt védelme dukált önöknek. A város a Főteret Horváth Boldizsárról nevezte el! = VL, 1886. márc. 14. 1. p. 101 Tilcsik György: Egy 1848-as petíció margójára. A szombathelyi 16 szerzője és lehetséges forrásai. In: Savaria, 1983-1984. Szerk. Bándi Gábor, Cserményi Vajk, Horváth Ernő. Szombathely, 1989. 249-257. p. (Vas Megyei Múzeumok Értesítője; 17-18.) 102 Horváth Boldizsár. = VL, 1886. febr. 11. 1. p., Éhen Gyula: Őszinte szavak. = VL, 1886. nov. 14- 1. p. 103 Márczius 15-ike. = Dunántúl, 1882. márc. 16. 2. p. 190
