Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Katona Attila: "...a haza összes polgárának szabadságünnepe..." Fejezetek a szombathelyi március 15-ikék történetéből a 19. században
telenség következtében a „nap” biztos megmentő! a függetlenségi párti Hübner János és Zimmermann Károly voltak, akik társas vacsora formájában minden évben megemlékeztek. Március 15-ével kapcsolatban az újdonságot nem a résztvevői létszámok emelkedése adta, hanem az új társadalmi csoportok bekapcsolódása az ünnepi rituáléba: a vasutasok 1892-ben,51 a kereskedő ifjak köre 1894-ben,52 illetve 1893-től megindult a nap iskolai kanonizálása is.53 Szinte az első percben kialakult az a tanintézeti liturgia, amely évszázadon keresztül alig változott, csak a tartalmi hangsúlyok kerültek olykor-olykor máshová. E szakasza sajátossága lett az ünnep „vidékivé” válása is, hiszen addig csak Körmenden emlékeztek meg erről a napról az előző évtizedben és néha Kőszegen, ettől kezdve állandósultak a rendezvények és egyre több településen tartottak megemlékezéseket: Muraszombatban (ma: Murska Sobota, Szlovénia), Szentgotthárdon, Rohoncon (ma: Rechnitz, Ausztria), Kiscellben (ma: Celldömölk). Ez fokozhatta a nyomást a megyeszékhelyre, a minta, a példaadás kötelezettségét.54 A helyi médiumok - „Vasmegyei Lapok”, „Dunántúl”, „Vasvármegye” - egyre határozottabb szólítottak fel az ünneplésre, ilyen hangsúlyozottan korábban nem szóltak a társadalom felelősségéről. „A nemzet ünnepei még fokozottabb mérvben bírnak előnnyel. Ilyenkor megszűnnek a viszályok, a párt versengések, a kicsinek irigykedések s mindenki találkozik a szép gondolatban, - hogy a nemzet ünnepet ül, melyet a polgároknak mivel sem szabad zavarni... Ez a nemzeti ünnepek ethikai jelentősége, - el is tekintve megmérhetetlen nagy histográfiai fontosságuktól, mert hiszen ezek a megemlékezések tartják fenn a múlt nagy eseményeinek emlékét, azok lelkesítenek, buzdítanak a jövőre nézve! Ép ezért pótolhatatlan hiba volna, ha ily ünnepről megfeledkeznénk, annak megülését elmulasztanák!"55 Más országokban törvények alakítanák ki a dolgot, de nem így honunkban. „Nálunk a társadalom feladata, a méltó ünneplésről gondoskodni, de ennek aztán ép azért, mert kizárólag az ő kezébe van letéve, kétszeresen kell sietnie kötelessége teljesítésével! ”56 57 Eddig egy szűkebb csoport ünnepelte, de ez nem elég, szélesebb kör szükségeltetik, mint 1892 szeptemberében Kossuth Lajos születésének 90. évfordulója alkalmából. Javasolták, hogy a Berzsenyi Kör és a Dalos Egylet vegye kezébe a szervezést, és az ünnep így lenne a hazafiság oszlopa.’1 A javaslat termékeny talajra hullt, a közvetítő civil szerv, a Dalos Egylet felnőtt a feladathoz. A rendezői szerepváltás garantálta a nap nemzeti jellegének erősítését, azaz a függetlenségi eszme dominanciáját és a demokratikus igények és a társadalmi problémák „elsüllyesztését”. 51 A szombathelyi vasúti állomás hazafias kolóniája is megünnepelte a vasúti restiben a napot. = VL, 1892. márc. 20. 2. p. 52 A szombathelyi kereskedő ifjak önképző és betegsegélyező egyletében a műsort Deutsch Tivadar, az irodalmi szakosztály vezetője organizálta. Huszár Pál mondta a beszédet, Henrich Markusz a Nemzeti dalt, Koréin Jenő Petőfi Rabját és Friedrich Schhiller és Czuczur Gergely Riadóját szavalta el. A megemlékezés Deutsch záró gondolataival fejeződött be. = VL, 1894. márc. 18. 1. p. 53 A szombathelyi közép-kereskedelmi iskola is fényesen ünnepelte meg március 15-ét Seemann Gyula igazgató és a tanári kar jelenlétében. Kaposy István, az önképző kör elnöke nyitotta meg az ünnepet, ami a Himnusszal kezdődött, majd Schwartz Jakab emlékbeszédét követően szavalatok hangzottak el. Petőfi Sándor: Nemzeti dal, Friedrich Ármin, Vitár Dezső az Indulót, Lang Samu saját alkalmi költeményét mondta el, és az ünnep a Szózat hangjaival zárult. Március 15-ike Szombathelyen. = Dunántúl, 1893. márc. 19. 2. p.; Március 15-ike Szombathelyen. = Vvm., 1894- márc. 18. 2. p. )4 Március 15. vidéken. = Vvm., 1894. márc. 18. 3. p. ” Március 15-ének megünneplése. = VL, 1893. febr. 19. 2. p. 56 Uo. 57 Uo. 184
