Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Melega Miklós: Az 1913. évi szombathelyi Szent Márton-ünnep
téneti szakirodalom hasonló körmeneti sortüzekre utaló adatokat nem közöl, itt minden bizonnyal nem egy egyedülálló szombathelyi sajátosságról van szó, hanem a korszakban országosan bevett gyakorlatról. Valószínűsíthető', hogy a jelenség gyökereit valahol a népi kultúrában kell keresni, a faluhelyen ünnepi események alkalmával dívó harsány zajkeltés és levegőbe lövöldözés szokásában.11 A dualizmus kora még a népegyház időszaka volt, amelyben az egyház és az egyén élete szorosan összekapcsolódott, és a vallásos közszellem az egész társadalmat átszőtte.12 Az egyén magára nézve általában még természetesnek tekintette a hit gyakorlását és meg- vallását, és létezett egyfajta társadalmi elvárás is a hagyományoknak, illetve a vallásgyakorlás külső megnyilvánulási formáinak követésére. A szekularizáció folyamatának előrehaladottságát ugyanakkor a kortársak számára az is érzékelhetővé tette, hogy a normakövető magatartás mellett a normaszegés jelenségei is egyre gyakoribbakká váltak, különösen a körmeneteken, ahol a közterület természetéből adódóan sokféle ember lehetett jelen, és akiknek egy része bizony nem rejtette véka alá vallási közömbösségét, esetleges egyház- ellenességét. Szombathelyen előfordult olyan eset, hogy a körmenet mellett kerékpározó és csengető emberek keltettek a hívőkben megbotránkozást, vagy a körbehordozott oltá- riszentség jelenlétében a kalapjukat tüntető módon a fejükön tartó és hányaveti módon szivarozó szociáldemokrata munkások provokálták tiszteletlen viselkedésükkel a többségi társadalmat. Olyanra is akadt példa, hogy egy belvárosi kocsmából kitódult illuminált társaság tagjai érezték feltétlen kötelességüknek, hogy az előttük elhaladó körmenethez csatlakozzanak, ám viselkedésük nem elismerést, hanem - kapatosságuk miatt - komoly felháborodást váltott ki a konszolidált hívők tömegéből. A társadalom többsége egyöntetűen elutasította az ehhez hasonló normaszegő magatartást és erkölcsi ítéletet mondott az érintettek felett. A hívőket inzultáló, a közösség vallásos érzületét sértő egyének ellen - szükséges esetén - hatósági fellépésre is sor került.13 Ezektől az elszigetelt jelenségektől függetlenül azonban a korszakban az éves rendszerességgel visszatérő körmenetek a püspöki székváros katolikusainak olyan közösségi ünnepei voltak, amelyek társadalmi hovatartozástól függetlenül igen széles tömegeket mozgattak meg. Gyökeres változást csak a 2. világháborút követő kommunista hatalomátvétel hozott. A diktatúra egyre jobban beszorította a hívőket a templomok falai közé, hogy az egyház jelenlétét és társadalmi támogatottságát demonstráló megnyilvánulásokat eltüntesse a közterületekről. A körmenetek megritkulása és a bejárt területek összezsugorodása a hívők tömegeit fosztotta meg egy közösségi összetartozást erősítő spirituális élménytől, végeredményben pedig a vallásgyakorlás szabadságától. A dualizmus kori Szombathelyen az évről évre ismétlődő szokásos vallási ünnepségek mellett a közterek esetenként rendkívüli ünnepi események helyszínévé léptek elő. A város mindenkori történetének egyik legnagyobb szabású, kitüntetett országos figyelemmel kísért egyházi ünnepe 1913 júniusában zajlott le. Az egyházmegye védőszentjének, Savaria szülöttjének, Szent Mártonnak ereklyéje érkezett meg ekkor a városba, hogy a székesegyházban végleges helyére kerüljön. E ceremónián feltűntek mindazon kellékek, amelyek a korszak körmeneteinek szokásos velejárói voltak, de ez az ünnepség 11 Magyar Néprajzi Lexikon. 5. köt. Főszert. Ortutay Gyula. Bp., 1982. 609. p. 12 Tomka Ferenc: Egyház és lelkipásztorkodás a mai világban. = Vigília, 1999. 3. sz. 177-181. p. 13 Botrány. = SZÚ, 1901. jún. 9. 8. p.; Botrány a körmeneten. = SZÚ, 1913. máj. 6. 5. p. 152
