Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)

Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Feiszt György: "Memento Sabariae" - A kultúra és a tudomány emlékeinek őrzése Szombathelyen a 19-20. század fordulóján

A következő év tavaszán váratlanul véget ért a „Éhen-korszak”, ugyanis 1902. május 3-án Éhen Gyula (1853-1922) - miután országgyűlési képviselővé választották - lemondott a polgármesteri hivatalról. Ebből az alaklomból Szombathely város közgyűlése az alábbi határozatot hozta: „Tekintettel azon kiváló szolgálatokra, melyeket Éhen Gyula polgármester hat és félévi működése folyamán városunk fejlődése körül kifejtett, s amellyel e város fejlődésének hatalmas emeltyűit megalkotta, továbbá tekintettel azon hűségre és kitartásra, mellyel a városnak jogait válságos pillanatokban is mindenkor védelmezte, elhatározza a képviselőtestület, miszerint neki, hivatalos állásában tanúsított rendkívüli munkásságáért és fáradtságot nem ismerő buzgalmáért köszönetét szavaz, s ezen köszönetét jegyzőkönyvileg megörökítetni rendeli. Egyúttal a város fejlődése és felvirágzása körül szerzett elévülhetetlen érdemei elismeréséül, őt a város díszpolgárául egyhangúlag megválasztja, mégis olajba festendő arcképének a tanácsterem részére teendő megszerzését elrendeli, valamint elhatározza azt is, hogy a vasúti új felvételi épület előtti teret, nevéről »Éhen Gyula tér«-nek nevezi el."21

A testület ezzel a döntéssel felülírta az élő személyekről való utcaelnevezésről szóló határozatát, de figyelembe kell vennünk, hogy a következetesség és a politika, már a klasszikus polgári korszakban sem számítottak szinonim fogalmaknak. A századforduló Szombathelyen is a köztéri monumentumok nagy időszaka. Berzsenyi Dániel, Horváth Boldizsár és Szily János (1735-1799) bronz szobrait másfél évtized alatt állította a város és a megye polgársága. A teljesítmény volumenét jól mutatja, hogy ezt követően majd 3 évtizedet kell várni, mire a város újabb egész alakos szobor elkészíttetésére határozta el magát. Rumi Rajki István (1881-1941) Szent Márton szoborkompozícióját 1938-ban állították fel.22 Egészen biztos, hogy ebben nem a szándék hiánya, hanem elsősorban az anyagi nehézségek játszottak szerepet.

Berzsenyi Dániel szombathelyi szobrának felállításának költségei 1896-ban 8000 ft- ot tettek ki. Az összeg nagyságának érzékeltetésére mondjuk el, ugyanebben az évben Hidasy Kornél (1828-1900) megyéspüspök éves befizetett adója 5900, Szentmártoni Radó Kálmán (1844-1899) főispáné pedig 1900 forintot tett ki.

Szombathely lakói méltán büszkék ezekre a művészeti alkotásokra, amelyek szerencsére kisebb sérülésekkel túlélték a 2. világháborút és felállításuk után 1 évszázaddal, az elmúlt években megtörtént felújításuk. Úgy gondoljuk, nem csak Szily János, Berzsenyi Dániel és Horváth Boldizsár szellemisége állta ki az idők próbáját, de azok is, akik 100 esztendővel időt, pénzt és fáradtságot nem sajnáltak arra, hogy ezek a szobrok elkészüljenek, és nap mint nap emlékeztessék a Szombathelyen élőket és az ide látogatókat ezekre a nagyszerű személyiségekre.

21 VaML Szvk. Kjkv. 40/1902.

22 Impozáns ünnepség. = Vvm., 1938. 223. sz. 4- p.

147