Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)

Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Pál Ferenc: A Szombathelyi Egyházmegye katolikus társadalmának alakulása három dualizmuskori ünnep tükrében

azon nemesbült gondolkodásmódnak, azon társadalmi érettségnek, mellyel a szép és nagy eszme köré minden kicsinyes particularizmus köré csoportosul.”u

A szombathelyi egyesült protestáns gyülekezet lelkésze is mint „szabadelvű főpásztort, mint lelkes hazafit” köszöntötte Szabó Imrét, és beszédes Géfin Gyula (1889-1973) szerkesztői megjegyzése is Füssy Tamás (1825-1903) dolgozatának végén: „Szabó Imre a liberális kor eszmevilágában nőtt fel, nem látta tisztán a liberalizmus nagy veszedelmeit, a növekvő' indífferentizmust, a katolicizmus háttérbe szorítását a politikában s közéletben, a keresztény, magyar elem gazdasági lecsúszását s így nem sürgette a velük szemben való védekezést, a hitélet elmélyítését, a katolikusok politikai és gazdasági szervezkedését, a munkáskérdésnek kát. szellemben való megoldását, a kát. sajtót, új lelkipásztori állomások kiépítését stb. De vájjon kinek jutott ez eszébe Magyarországon a liberalizmus fénykorában, a 70-es években! Nagyon keveseknek adatott meg a koruk fölé emelkedés s a jövőbe látás adománya”11 12 E kritikát joggal mondhatjuk anakronisztikusnak, hiszen a „liberalizmus nagy veszedelme” elleni védekezés a korban a legcsekélyebb mértékben sem tűnhetett az egyháziak számára szükségesnek. Nem indultak meg olyan az egyházat is érintő folyamatok, amelyek arra sarkalták volna a püspököt, hogy megtegye az ellenlépéseket, így nem tűnt szükségesnek a katolikus sajtó, vagy a politikai és gazdasági összefogás megteremtése, és mivel az iparosodás még nem ért abba a szakaszába, hogy komoly népességmozgást idézzen elő, így nem került sor az évszázados plébániahálózat bővítésére sem, továbbá Szombathelyen a munkáskérdés sem látszott égető problémának. Szabó Imre egyházpolitikáját ennek megfelelően bátran értékelhetjük úgy, mint amely a katolikus érdekeket maximálisan érvényesítette, mivel arra a kihívásra, amely az egyházat, nevezetesen a katolikus oktatást érte, helyes választ adott: igyekezett teljesíteni a törvényben foglaltakat, és lehetőségig őrizni az egyház pozícióját. Ez utóbbi cél eléréséhez kiválóan szolgált a jubileumi ünnepség lebonyolítása.

100 ÉVES A SZOMBATHELYI SZEMINÁRIUM

A hitélet fellendítésének alapvető feltétele volt, hogy képzett, művelt papok kerüljenek ki a szemináriumokból, akik képesek lesznek az egyház érdekeit a szószék mellett a megfelelő társadalmi fórumokon is képviselni. Mindezekből adódóan a papnevelés a dualizmus időszakában a katolikus megújulásának egy rendkívül sarkalatos pontjává vált. A korszak kezdeti állapotait Mihályi! Ákos (1862-1937) „A papnevelés története” című munkájában így jellemezte: ,A növendékek lelki vezetését hosszú időn keresztül bizonyos jozefinisztikus ridegség, gépiesség volt észlelhető (sic). Sok szeminárium kápolnájában Oltáriszentség sem volt; a növendékek meghatározott napokon a székesegyházban áldoztak. A legújabb korig a havi gyónás volt az általános; itt-ott kéthetenkint járultak a szentséghez.”13

A változás 1890-es évek elejére történt meg, amikor is a legtöbb szemináriumban a kispapok lelki vezetésére olyan spirituálist neveztek ki, aki nemcsak jámbornak mutatkozott, de aszketikai és teológiai képzettséggel is rendelkezett. Számos ájtatosság terjedt a fiatal leviták körében, mint a Jézus Szíve tisztelete vagy a májusi litániák.14 A reformok elterjedésében nagy szerepet vívott ki magának az 1882-től esztergomi spirituálisként működő Prohászka Ottokár (1858-1927).

11 A szombathelyi püspökség életbeléptetésének százados ünnepe. = VK, 1877. aug. 28. 1. p.

12 Füssy, 1929. 120. p.

13 Mihályfi Ákos: A papnevelés története és elmélete. 1. köt. Bp., 1896. 399. p.

14 Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. München, 1973. 491. p.

(Dissertationes Hungaricae ex história Ecclesiae)

130