Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A történelem görbe tükörben. Mulatságos fejezetek, humoros események, meghökkentő epizódok Vas vármegye 17-20. századi történetéből - Katona Attila: Huszárrohamok a dualizmuskori Szombathelyen
KATONA ATTILA HUSZÁRROHAMOK A DUALIZMUSKORI SZOMBATHELYEN Az ironikus cím mögött helyi civilek és huszárok egyszerű kihágásai és randalírozásai húzódnak meg, amelyek bemutatásával és felidézésével ízelítőt kívánunk adni a dualizmus kori Szombathely mindennapjainak árnyoldalairól, éreztetve, hogy a közös huszárezred bevonulása új helyzetet teremtett a város alsó néposztályai között. A kimaradásra távozó legénység újraosztotta a szerepeket a település napszámosai által sűrűn látogatott népszerű szórakozóhelyeken. Úgy tűnik, ez kezdetben emlékezetes konfliktussal járt, utóbb talán már mindkét fél megtalálta új pozícióját, „hadállását”. Sajnos, forrásadottságaink meglehetősen szerények, tekintettel arra, hogy sem a korabeli városi rendőrségi iratok, sem az ilyen jellegű törvényszéki irományok nem maradtak fenn. A polgármesteri iratok között fellelt források csak kiegészítő jelleggel használhatóak, miként az alispáni kihágási iratok is inkább csak az analogikus gondolkodást és a példatárat erősítik. Szerencsére a korabeli médiumok - így a „Dunántúl”, a „Vasmegyei Lapok” és a „Vasvármegye” - informatívabbak e téren. így van ez akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a vizsgált események hírértéke nem mindig törte át a korabeli nyilvánosság papírfalát. Miután az esetek nem öregbítették a település hírnevét, nem emelték a fényét, másrészt egy vágyott intézmény diszfunkcionális szerepével szembesülhettek a helyiek, harmadsorban pedig úgy kellett írni a történetekről, hogy ellenséges hangulat ne alakuljon ki a városi populáció körében, és ne ellenezzék utóbb se, ha újabb katonai egységeket akarnak a városba telepíteni. A helyi lapokban az 1880-as évektől óriási hangsúlyt kapott a lokális közvélemény meggyőzése arról, hogy a modem város arculatának elengedhetetlen intézménye a laktanya és a katonaság.11848/1849. után a vármegye „kínai nagyfalat” húzott a hadsereg és a lakosság közé, a kiegyezés után meg már versenyeztek a városok a garnizonok megszerzéséért - olvasható a kormánypárti liberális „Vasmegyei Lapok”-ban. „És a városok ezen eljárása nemcsak hazafias, de egyúttal okszerű és célirányos is, mert ez előnyök nagyok és számosak, melyek egy vidéki város részére egy katonai helyőrség bírásával összekötvék. ”2 Az élelmiszer- és a lakáspiacot egyaránt fellendítette a hadsereg megjelenése. Korábban mindig csak arról volt szó, hogy a Kőszegen állomásozó 14. Windisch-Graetz dragonyos ezredet átköltöztetik Szombathelyre, de Vas vármegye terveiben az 1880-as évektől egy új modem laktanya megépítése is szerepelt.3 1 (M): A laktanya kérdése. = Vasmegyei Lapok (továbbiakban: VL), 1885. febr. 15. 2. p. 2 Uo. 3 Uo.; Újra a laktanya ügye. = VL, 1885. jún. 28. 1. p. A kőszegiek, a Günzer Anzeigen szerint végig nehez- teltek a szombathelyi laktanyaépítésre. A megyei laktanya bizottság döntésében azt hangsúlyozta, hogy az egész lovasság elhelyezéséről lesz szó, nem Szombathelynek kedveztek, hanem a megye érdeke diktálta ezt. Kőszeg addig komoly összeget fordított (1853-ban 24-000, 1872-ben 42.000 forintot, a vasúti szárnyvonal kialakítására pedig 16.000 ezret) a gamizon feltételeinek megteremtésére és átalakítására, azonban ez sem tűnt a megyei vezetés számára elégnek a valóban komoly tételű (1450.000 forintos) beruházáshoz. (M): Még egyszer a megyei laktanya. = VL, 1885. márc. 8. 1. p. 325
