Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS TÁRGYAI: AZ ÉTELEK
a császármadarat említik leginkább az árszabások: 10-29 d-ért lehetett vásárolni, de az árszabások szerint többnyire olcsóbban adták, mint a nyulat. A fogolymadár még ennél is olcsóbb volt, az apró madárból pedig egy tucatot adtak 3 d-ért Lőcsén, ahol a nyúl 30-36 d volt, vagyis igen csekély értékűnek számított. Már 0,5 kg marhahús áráért 12 darabot adtak belőle. „Lakoma itt a böjt is” - a halgazdagság Az országba látogató külhoniak - a középkori elődeikhez hasonlóan - beszámolóikban továbbra is megcsodálták az itteni halgazdagságot. Egyikük, az 1669-1670 közt Magyarországon utazó, angol Edward Brown leírása alapján úgy tűnik, hogy még mindig a Tisza halbősége vívta ki a legnagyobb csodálatot: „Mivel az országnak több folyója van, mint bármely másnak, ezért itt a halak is nagyobb mennyiségben fordulnak elő. A Tiszafolyó e tekintetben legelső egész Európában, vagy ha szabad mondanom, egész világon, azért a lakosok azt mondják, hogy a Tiszában csak hal és víz van. A Bodrogfolyó, mely Tokaj közelében a Tiszába ömlik, szintén annyira haldús, hogy a lakosság állítása szerint, nyáron sekély vízállás mellett, a sok haltól megdagad a folyó. ... A Dunában a pompás pisztrángokon, süllőkön és a világ legkitűnőbb pontyain kívül, még számtalan egyéb halat is fognak, nevezetesebb a görgöcse vagy kövi ponty, fehér keszeg, durbinics, sügér, kecsege, kárász, lazac, csík stb."429 Ennek ellenére az itt élők időnként halhiányra panaszkodtak leveleikben: „de halunk igen szűkön, nem is találni sokszor meg Pénteken is. ” - írta Csáky Franciska anyjának, Wesselényi Annának 1639. szeptember 14-én Pozsonyból. Révay Ferenc is hal „szűke” miatt kért feleségétől halat, aki viszont ugyancsak nem talált eleget: „A? halért minden fele érte voltak, mind Powosára Árva vármegyébe, mind elküldöttem, de nem leienek, hanem Benyczky vett volt egy galóczat magának s mig én érte kiildek, addig füstre tette volt. Azért im oda küldtem Kdnek száz pisztrángot, nyolcz lepény halat, ötgalóczát."‘>K Nem tudjuk, Révay Ferenc mennyi halat kért feleségétől, Paxy Annától, de ő minden nehézség ellenére 100 pisztrángot, 8 lepényhalat és 5 galócát tudott küldeni. Ez a mennyiség mai szemmel nem tűnik kevésnek, így lehetséges, hogy csupán az ő fogyasztásukhoz mérten volt időnként szűkös a hal? Vagy az időjárás okozott időnként időszakos halhiányt? Bár a hal a böjti étkezés egyik fontos eleme volt, mégsem tekinthető pusztán böjti ételnek, mivel eleink szívesen fogyasztották húsevő napokon is. Nagyon sokfajta halat ismertek és készítettek el különféle formákban a közönséges csíktól kezdve a már akkor is fejedelmi halnak számító pisztrángon át. Ezt tanúsítják a szakácskönyvek számos halreceptjén kívül az olyan irodalmi források, mint Kőszeghy Pál Bercsényi Miklós és Csáky Krisztina lakodalmát leíró költeménye (1694): „Nincsen szüki amaz sima angolnának, Vagyon nagy bősége az húsos vizának, 429 Brown, 1669-70. 302. p. 430 Deák, 1879. 274., 13. p. 90
