Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS TÁRGYAI: AZ ÉTELEK
delt borjúhúsból készült ételt.326 A Nádasdy familiáris étrendben nem szerepel borjúhús, a csejtei várbeliben viszont igen. Igaz, október-novemberben (ebból az időszakból maradt fenn a Nádasdy étrend) itt sem adtak fel borjúhúsból készült étket, decemberben pedig csak 25-én - ahogy a lejegyző megjegyzi, karácsony napján -, ebédre és vacsorára. Csejtén az is megfigyelhető, hogy mindkét év márciusában több borjúhúsos ételt ettek, mint tehénhúsost, viszont szeptembertől február közepéig-végéig (kivéve az említett karácsony napját) egyáltalán nem ettek borjúhúst. Ugyancsak az előkelők körében volt jelentős a baromfihús fogyasztása. A középkor végétől kezdve egész Nyugat-Európára jellemző lett, hogy megnőtt a baromfihús fogyasztás a felső társadalmi körökben, megtörve ezzel a marhahús egyeduralmát. Ami a magyar főúri udvarokat illeti, Thurzó Szaniszló asztalára januárban a marhahúsos ételekkel azonos arányban került baromfi, a többi fennmaradt étrend szerint pedig az alacsonyabb rangúak asztalain többnyire a második legnépszerűbb húsfajta volt, bár előfordult olyan időszak, amikor több baromfi alapanyagú ételt ettek, mint marhahúsból készültet. A baromfik közül az étrendek tanúsága szerint többnyire tyúkból - ideértve az időnként felhasznált „tikfit” (csirkét) is - készítettek legnagyobb mennyiségben ételeket, majd ezt követően lúdból. Thurzó Szaniszló viszont nem kedvelhette a tyúkot, de az is lehet, hogy a kappant szerette túlságosan. O ugyanis kappant (heréit kakast) fogyasztott előszeretettel, olyannyira, hogy tyúkot nem is evett, hanem csak libát. Kappan és lúd vétele szerepel egy év nélküli számadásban is, amely feltehetőleg valamelyik Thurzó családtag városban tartózkodásakor készült és az ottani konyhai vásárlásokkal számol el. Tyúkot itt sem vettek. Thurzó Szaniszló annyira egyértelműen kappan kedvelő volt, hogy amikor 1607-ben táborba vonult, ötszáz hizlalt kappan számára készíttetett ketrecet. Emellett száz lúdfit és kétszáz tyúkfit, vagyis csirkét szándékozott magával vinni.327 A kappan máshol nem volt ennyire népszerű: Csejtén csupán elvétve ették, a két év alatt összesen tizenkétszer. Thurzó Szaniszló asztalára kappan és lúd mellett 1607 januárjában kacsát és főztek. Kacsa (réce) nemcsak Thurzó asztalára került, a Nádasdy familiárisok számára is készítettek belőle ételeket: októberben tízszer, novemberben négyszer. Csejtén egyszer ettek kacsát, méghozzá hétköznapon. Az Amerika felfedezése után Európába került pulykát a magyarok a kora újkorban indiai tiknak vagy pókának nevezték. (Szaszovszkyék, később Mátyás királynál említett elemzése szerint a gyöngytyúkot is hívták indiainak tévedésből, így némileg bizonytalanul tudjuk csak megítélni, hogy az indiai tiknak nevezett állat esetén mindig pulykára gondoltak-e.)328 Thurzó Szaniszló asztalára januárban kétszer került pulyka, a Nádasdy familiárisok és a csejtei várbeliek viszont nem kedvelhették húsát, pedig a Nádasdyak birtokain található majorságokban is tartottak pulykát.329 A Nádasdyak mellett elsősorban a Thököly, a Rákóczi és a Zrínyi családokra mondhatjuk jellemzőnek a pulykatartást. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a Thurzó birtokokról fennmaradt korabeli leltárak egyikében sem írtak össze pulykát, pedig az étrend tanúsága szerint ették és a saját major326 Koltai, 2001. 204-208. p. 327 MNL OL E 93 34. cs. 13. fasc. 328 Szaszovszky, 2009. 68-83. p. 329 MNL OL E 156 fasc. 77. no. 7(a-d). 76
