Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉSEK TEREI: AZ ÉTEKKÉSZÍTÉS ÉS AZ ÉTKEZÉS HELYSZÍNEI
legrégebbtől fogva. Az újabb keletű hosszú asztal abban különbözött ettől, hogy - ahogy a neve is mutatja - hosszabb volt. A 16. század végén egyes előkelőbb családoknál már elterjedt és egyre jellemzőbbé vált a kerek asztal: Nádasdy 1. Ferenc idejében a keresztúri kastélyban (1597) kerek asztalnál ettek, akárcsak Radéczy István egri püspöknél (1581-ben).188 Szélesebb körben a 17. század elejétől vált általánossá használata: ekkortól írtak az asztali fehérnemű között is egyre több kifejezetten kerek asztalra való abroszt. Természetesen a kerek asztal nem szorította ki teljesen a másik két asztalt: az alacsonyabb rangúak továbbra is négyszögletű asztalnál ettek. Ezenkívül a négyszögű és hosszú asztalnak volt egy olyan tulajdonsága, amely főleg nagy lakomákon tudtak hasznosítani: össze lehetett tolni őket vagy megtoldani egy táblaasztallal, így növelve az asztalnál helyet foglalhatók számát. Az asztali fehérnemű között több (akár hét!) asztalra való abroszok nagy száma arra utal, hogy ez a szokás még a 17. században is elterjedt maradt. Hétköznapokon a vendégségre szánt „öszveszegeztetett asztalokat” különféle raktárként funkcionáló helyeken tárolták, mint például Bónis Ferenc kassai házánál 1665-ben.189 Batthyány I. Ádám rangjához méltón kerek asztalnál étkezett, de ha „felesen”, vagyis sokan voltak egy étkezésen, akkor emellett használták egy másik - egy tábla - asztalt is.190 E kerek asztalokat kárpitokkal, méghozzá többnyire zöld színűvel vonták be, akárcsak a hozzájuk tartozó székeket: például Sárváron191 és Felsővadászon (1631).192 Az ebédlőasztalok pontos méreteiről nincs adatunk, de a kerek asztalok feltehetően 12 személyesek voltak. Ezt támasztja alá, hogy a leltárakban többnyire 12 darab egyszemélyes széket is összeírtak mellettük. Ami az ülőbútorokat illeti, a 16. században jelentek meg a hátul magas támlával ellátott, ún. támasztószékek, amelyek többségükben kétszemélyesek voltak még, de hamarosan egyes változatuk is elterjedt. Az egyszemélyes székeken való étkezés a 17. században nyert teret. Ez egyrészt annak a folyamatnak volt a része, amely során az emberek az étkezések alatt is kialakították külön területüket, vagyis már nem közösködtek asztalszomszédjukkal, hanem elkülönülve ültek, saját evőeszközt, tányért használtak. Másrészt a kényelem is fontos szempont lett: a székek alacsonyabbak lettek, így már kényelmesebben lehetett ülni, mint a reneszánsz típusú székeken, mivel a rajta ülők lába leért a földig. Ráadásul a kerek asztalokat már csak egyszemélyes székekkel lehetett körülülni: a már többször emlegetett Keresztáron (1597) kerek asztalt és 12 egyes hátas széket írtak össze.193 A Rákócziak felsővadászi kastélyában (1631) egy’ zöld kerek asztalhoz 10 kis zöldszék tartozott.194 Bónis Ferencnek összesen 15 egyformára festett egyes karszéke volt részben tölgyből, részben hársfából készítve.195 A 17. században az egyes székek közül a zsöllyeszékek („sellyeszékek”) számítottak a legrangosabbaknak. Jól példázza ezt az, hogy Batthyány Kristóf gróf még a század végén 188MNLOLE 156fasc. 101. no. 3.; MNLOLE 211 III. ser. 34. t. 31. sz. 189Komáromy, 1886a. 152. p. 190 MNL OL P 1322 Lelt.; MNL OL P 1322 Föld. fám. fasc. 354. no. 249. 191 MNL OL E 185 4L cs. 9. t. Sárvár. 192 Vincze, 1878.928. p. 193 MNL OLE 156 fasc. 101.no. 3. 194 Vincze, 1878. 928. p. 195Komáromy, 1886a. 152. p. 55
