Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉSEK TEREI: AZ ÉTEKKÉSZÍTÉS ÉS AZ ÉTKEZÉS HELYSZÍNEI
,j\' Sütő szitállya a’ lisztet süni szitával, és beteszi a sütő teknyöbe; ükkor osztán reá tölti a’ vizet, csinál tésztát, és dagasztya azt fa- (dagasztó-) lapoczkával; Ennek-utánna formállya (formákra csinállya) a’ kenyereket, lepényeket, (béleseket) semlyéket, pereczeket. Ezután tészi (rakja) a’ sütő lapátra, és bé-veti a’ sütö-kemenczébe a’ kemencze száján; De előbb ki-vonnya a szénvcmyóval a tüzet, és elévenszeneket, mellyeket alól egy rakásra hány, Es ekképpen füttetik a kenyér mellynek vagyon kívül héjjá, és belöl morsája (béle)."ls0 így magyarázza el Comenius a gyerekek számára, hogyan is sütik a kenyereket, lepényeket, stb. Ez a leírás tartalmazza szinte az összes olyan eszközt, amelyet a sütés kellékeként a sütőházakban tartottak: a liszt átszitálásához használt különböző sűrűségű szitákat, a tészta dagasztásához a sütőteknőket, a tészta kinyújtásához a tésztaszakasztó asztalt, a kenyerek és más sütnivalók kemencébe helyezéséhez a sütőlapátokat, a parázsló szeneket kiszedéséhez a szénvonót. Ezek közül a sütőlapátot és a szénvonót viszonylag kevés magyar főúri sütőházban írták össze. Szénvonó helyet inkább tűzfogó vasat használtak, feltehetőleg azért, mert fával tüzeltek. A sütéshez szükséges lisztet és a vizet csebrekben, kádakban, sajtárokban tárolták. A cipókat polcokra, deszkákra tették, cipótakaró keszkenőkkel takarták le, amíg kihűlt, és átvihették a cipóházba (sütőházban nem tároltak kenyeret). Az; ebédlőpalota és az „öreg” vagy „hosszú” palota Az étkezések a kastélyok különböző termeiben zajlottak. A mindennapok során a főúr a rangosabb familiárisaival az étkező palotában, vagyis mai szóval ebédlőben étkezett. A többiek az épület más részében fogyasztották el ebédjüket és vacsorájukat. Thurzó György, majd fia, Imre udvarában (1617) például az udvarbíró házában.181 Batthyány Kristóf udvarában (1681) az inasok „ételének helye” a palota lett volna, de mivel azt nem tudták fűteni, ezért a hideg időszakban az audientiás házban állíthatták fel asztalukat, amit aztán étkezés után el kellett bontaniuk, a familiárisok, a titkárok és az étekfogók pedig az uraimék házában ettek.182 Lakomák, nagyobb vendégségek alkalmával az előkelő vendégek és a házigazda rangos kísérői az ún. öreg vagy más néven hosszú palotán mulattak, a többiek pedig máshol. Pottendorfon például, I. Lipőt császár látogatásakor a hölgyek a nagy palotán ettek, Nádasdy III. Ferenc a megszokott étkezőhelyén (amit ő egyszerűen „az én szokott palotám”-nak hív), „a hercegeknek és uraknak elei” pedig egy külön szobában, ami Nádasdy hálószobájával szemben helyezkedett el.183 Mind az ebédlőpalota, mind a „hosszú” palota a kastélyok reprezentatív témáéi közé tartoztak. Mivel azonban a két teremnek eltért a funkciója, így különböztek méretre és díszítettségben, felszereltségben. Az „öreg” paloták mindenhol a paloták legszebb és legpa- zarabb berendezésű termeinek számítottak. Falait kárpitok és stukkók díszítették, berendezése több pohárszékből és a zenészek számára kialakított külön térből, az ún. muzsikások helyéből állt. Ezzel szemben az ebédlőteremben nem volt hely a muzsikusoknak, és az asztalokon és székeken kívül egy egyszerű pohárszék alkotta a berendezést. 181 A kenyércsinálás (sütés) - Panificium. Comenius, 1675. 104. p. 181 Koltai, 2001.64. p. 182 Koltai, 2001. 114. p. 183 Torna, 2006. 350. p. 53
