Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉSEK TEREI: AZ ÉTEKKÉSZÍTÉS ÉS AZ ÉTKEZÉS HELYSZÍNEI
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK AZ ÉTKEZÉSEK TEREE AZ ÉTEKKÉSZÍTÉS ÉS AZ ÉTKEZÉS HELYSZÍNEI A rezidencia kérdése Tárgyalt időszakunkban a főúri udvaroknak még nem volt állandó rezidenciájuk, vagyis a főúr és kísérete nem tartózkodott az év nagy részében azonos helyen. A főurak különféle helyeken fekvő birtokaik igazgatási központjaiban épített váraikban, kastélyaikban vagy akár városokban emelt házaikban is hosszabb időt töltöttek egy-egy évben. Ezek közül általában egy szolgált központi rezidenciaként, ahol az adott főúr a legtöbb időt töltötte el udvarával. Batthyány I. Ádám például 1634 előtt leginkább Németújváron, majd utána Rohoncon lakott. De időnként heteket, sőt hónapokat is eltöltött Szabinákon, Pinkafőn vagy Pozsonyban, Bécsben.120 Ez azzal a következménnyel is járt, hogy a főurak több várat, kastélyt is alkalmassá tettek nagyszámú kíséretük ellátására és saját igényeik kiszolgálására. Nádasdy III. Ferenc például fiatalabb korában sopronkeresztúri kastélyban élt, amelyet még apja, Nádasdy Pál építtetett át. Közben „ritkán, de rezidált" az ősei által kedvelt sárvári kastélyban is. Bár itt többnyire csak a gazdaságot irányító gazdatisztek, a vár őrzésével megbízott vezető élt,121 mégis jelentős átalakításokat végeztetett a kastélyon: új, reprezentatív szárnyat hozott létre, benne a ma is megcsodálható festett mennyezetű díszteremmel. Ez azt mutatja, hogy továbbra is jelentős reprezentatív szerepet szánt az ősi Nádasdy fészeknek. Mégis 1560 után tíz éven keresztül (1560-1660) leginkább Seibersdorfon lakott, majd azt követően Pottendorfba tette át székhelyét, amelyet hosszú küzdelem után szerzett meg, és amelyet egy gazdag főúr igényeinek megfelelően építtetett át.122 Nádasdy központi rezidencia változtatásaiban azt a törekvését véljük felfedezni, hogy egyre közelebb kerüljön Bécshez. Ennek meg is lett a jutalma, hiszen a Bécstől csupán 30 km-re lévő Pottendorfban egyszer még a császár is vendégeskedett udvarával. A kora újkorban bekövetkező életmódváltozás a kastélyok építészetében is tükröződik: a reneszánsz új „tér- és tömegformáló szemlélete” ugyanis aló. század második felében alapvető újításokat hozott a magyarországi kastélyok építésében is. Megnőtt a kastélytulajdonosok helyigénye, már nem elégedtek meg a középkori két-három szobás élettérrel. A szobák többé nem elégítettek ki több funkciót, ellenkezőleg, a különböző funkcióknak külön helyiséget építettek: így ebédlőt az étkezések számára, „hosszú” vagy „öreg” palotát a vendégek fogadására, ezenkívül külön lakrészt alakítottak ki például az úrnak, az asszonyoknak és a gyerekeknek. Az alaprajzi elrendezésükben itáliai hatást mutató kastélyok szobái és termei részben egymásból nyíltak, részben egy nyitott folyosóra. Ilyen nagyméretű reneszánsz kastélyokat az 1570— 1580-as évektől építettek a Magyar Királyságban. Két legkorábbi emléke a dunántúli Egervár és a felvidéki Nagybiccse. A 17. század elején kezd elterjedni az itáliai jellegű négy sarokbástyás típus 120Koltai, 2001.9. p. 121 Instrukció Fekete Péter sárvári számtartó számára, 1655. jan. 2. MNL OL E 185 Utasítások, 67. doboz 1. köt. 193. föl. 122 Torna, 2006. 51., 55. p. 35
