Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS DÍSZLETEI: A POHÁRSZÉK, A TERÍTETT ASZTAL ÉS AZ ÉTELEK
zadban megkülönböztették: Tömöri Pál (1520), Maghy Pál (1529),1107 Bánffy Katalin (1560)1108 és Kanizsai Orsolya (1575)1109 javai között is összeírtak ilyen típusú tálakat. Általában kettőt birtokoltak belőlük, mivel ezeket a körülbelül 1 gira (244 gramm) alatti súlyú edényeket feltehetőleg párosán használták, méghozzá úgy, hogy az egyikre rá tették a másikat, mintegy fedőül.1110 A leltárakban 17. században sem lesz gyakoribb említése, mintha nem minden háztartásnak vált volt szerves tartozékává. Pedig például Thurzó György (1612) értékeinek összeírásában azt a megjegyzést írták 12 közepes méretű ezüsttál mellé, hogy hozzávaló tormás tálakkal együtt.1111 Ezzel inkább arra utaltak valószínűleg, hogy a két tormástál a középtálakkal egy készletbe tartozott, és nem arra, hogy a középtálakhoz mindig tartozott volna tormástál is. A Thurzó családban a leányok hozományának is része volt a tormástál (az 1610-1620-as években), ez azonban kivételes, nem jellemző más családokra. Ónból készült tormástállat is használtak: Thurzó Zsuzsa lakodalmára vásároltak ilyet, méghozzá 20 darabot 300 ft 71 d-ért (vagyis 15 f-ért egységáron).1112 A tormás tálaknál is ritkábban fordultak elő az ecetnek való tálak: hat kicsiny, ecetnek való tálat írtak össze például Esterházy Ferenc (1653) javai között,1113 és kettőt Draskovich Mária hozományában (1652).1114 Az ecetet és a faolajat időnként erre kialakított poharakban tették az asztalra: Kanizsai Orsolyáéra (1575) például két egybejáró, törpe ezüstpohárban. Praktikus megoldásként az egyik pohár fedeléből sótartót alakítottak ki.1115 Esti étkezésekhez gyertyatartókat is helyeztek az asztalokra. Mivel ezeknek reprezentációs funkciójuk is volt, ezért különböző formákat találtak ki. Ismerünk például virág alakút és ember által tartott formájút (a fraknói Esterházy kincstár gyűjteményéből 1685-ből).1116 Az egyszerűbbek lehettek egy, két- vagy háromágúak. Gyakran egy kis négylábú tálkán, tányéron álltak, és általában volt koppantójúk és „hamvavevőjűk”. A rangosabb asztalokon a gyertyatartók ezüstből vagy rézből készültek, és mint látható, a fűszerállvány részei is lehettek. Kés, villa, kanál. Természetesen nem hiányozhattak az aszalókról az evősezközök sem. Három ma használatos evőeszközünk, a kés, kanál és villa története különböző időpontokban kezdődött és eleinte más területeken, más módon használva, míg végül megtalálták mai helyüket az asztalon. A kés. Legrégebbi evőeszközünket, a kést ősidőktől fogva használták étkezéseken, a legkorábbi képi ábrázolások is erről maradtak fenn a lakomákat megörökítő képeken. 1107 Radvánszky, 1879a. 4-5. p. 1108 Garay Bánffy Katalin asszony ezüst és aranymiveirol való registrum, 1560. Komáromy, 1891c. 144. p. 1109MNLOLE 185 60. cs. 30. t. 1110 Tömöri Pálnak (1520) és Maghy Pálnak (1529) is volt kettő'. Radvánszky, 1879a. 3-4. p.; Gyulaffy László is hagyott kettőt fiára. Komáromy, 1911. 596. p. 1111 Kanizsai Orsolya pohárszékén 2 apró, tormának való tál volt. MNL OL E 185 60. cs. 30. t 1112 Radvánszky, 1879a. 113. p. 1113 MNL OL P 108 Repositorium 7. fase. E. no. 67. 1114 Odescalchi, 1873.354. p. 1115MNL OLE 185 60. cs. 30. t 1116 Alaghy Menyhért tulajdonában 1624-ból. MNL OL E 211 III. ser 34 t.; Katona, 1898. 486-487. p. 190
