Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS DÍSZLETEI: A POHÁRSZÉK, A TERÍTETT ASZTAL ÉS AZ ÉTELEK
a 18. században, a hazai a 18. század végén 19. elején indult be. A fent idézett versben feltehetőleg a sómázas kőcserépre gondolt a szerző, amelyet Európában és Kínában is előállítottak és feltehetőleg drága volt. A kőedénynél jóval költségesebben lehetett gyártani a porcelánt, mert ez utóbbit magasabb fokon égették ki. A porcelánt azonban a kora újkorban még Kínából importálták és luxuscikknek számított. A fajansz (majolika)1060 a cserépedényekhez képest minőségi ugrás.1061 1062 A fajansz ugyanis ónmázas technikával készül, ami fehér és fényes, változatos színhatású edényeket eredményez. A fajansz (majolika) Itáliából terjedt el egész Európában: az olasz majolika fénykora kb. az 1530-as éveikig tartott, amikor is már Spanyolországban, Franciaországban és Németalföldön is jelentős mennyiségű saját majolikát kezdtek előállítani.1060 Hazánkban Mátyás király majolika műhelyének pusztulása után az 1540-1550-es években kezdtek el újra fajanszot készíteni a nyugat-magyarországi Nádasdy birtokokon habán (új keresztény) fazekasok, majd az 1620-as évektől egyre több főúri család alkalmazta őket udvarukban. A korabeli források a habánok készítette fajansz edényeket újkereszténynek nevezték. A leltárakban ritkán említenek újkeresztény csészéket, pedig több főúri udvarban is éltek és dolgoztak habán fazekasok. Amikor összeírták őket, akkor kiderül, hogy viszonylag nagy számban birtokoltak ilyen edényt: Murányban 1672-ben „egy ládában újkeresztyén asztalra való csiszéket” írtak össze,1063 a rohonci patikaházban (1634) 182 darab újkeresztény csészét.1064 Sárospatakon (1636) 13 darab „újkereszteny csinált gyümölcsnek való fejér csészét", „egy paraszt ládában" 18 darab „újkeresztény csinált fejer gyümölcsnek való csészét”1065 Talán nem volt elég értékes, talán törékenysége miatt kevésbé használták - nem tudni. Thurzó Györgynek porceláncsészéje is volt, amely igen értékesnek számított.1066 1067 Az üvegedényeket is viszonylag ritkán találjuk meg a leltárakban. Ilyen például a németújvári tárház leltára, ahol egy-egy aranyba foglalt metszett kristály csészét és írott, aranyozott üvegcsészét illetve, 6 darab velencei üveg csészét írtak össze, valamint a rohonci váré, ahol a kiskamrában 10 darab üvegcsészét is feljegyeztek.106' Terítés és a teríték Az asztal díszéül szolgáló teríték ebben az időszakban lassan átalakulóban volt. A már említett civilizálódási folyamat részeként előbb elterjedt a tányér használata, majd később az evőeszközök szerepe és helye is megváltozott. 1060 Az előbbi név Mallorca szigetére, a másik Faenza városára utal, s az a különbség közöttük, hogs míg a spanyol-mór eredetű majolikacserép sárga, vörös, szürke színű, a fajansz alapanyaga fehér, mivel kevés benne a vas, s olykor kaolin vagy kvarc is található benne. 1061 A fajanszedényeket ónmázzal vonják be és háromszor égetik ki: először még a nyersagyagot, majd az ónmázzal bevont edényt, végül az ábrákkal való díszítés után. Az ónmáz égetést követően fehér felületet ad, erre festenek mintákat ecsettel kék, sárga és zöld színnel, melyek szinte ragyognak. A fajansz edény tehát többnyire fehér alapú, de lehet kék is. Ez utóbbi szín főleg a 17. század második felében terjedt el. 1062 Katona, 1978. 24-26. p. 1063 MNLOLE 211 151. cs. 1064MNLOLP 1322 Lelt. no. 76. 1065 MNL OLE 190 Lelt. 1600-1660. Sárospatak. 1066 Radvánszky, 1879a. 172. p. 1067 MNL OL P 1322 Lelt. no. 200., 76. 181
