Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS DÍSZLETEI: A POHÁRSZÉK, A TERÍTETT ASZTAL ÉS AZ ÉTELEK
üveg gyártásának központja Csehország, az üvegmetszésé pedig Németország lett.1011 Üveget már a középkori Magyarországon is állítottak elő, de a hazai üveghuták eleinte (a 14-16. században) főleg ún. választóüveget készítettek, melyre az arany és ezüst szétválasztására szolgáló királyvíz tárolásához volt szükség.1012 Később egyrészt egyre több ablaküveget gyártottak, másrészt ún. használati üvegedényeket is előállítottak. Ez utóbbiak száma azonban alacsony maradt, jelenlétükre is főleg régészeti leletekből következtethetünk. A 17. század folyamán elkezdődött az üvegtermelés szerkezetének átalakulása: a főurak egyre több uradalomban alapítottak üveghutát és ezek egyre több használati üvegedényt (tároló- és ivóedényeket) állítottak elő.1013 A 17. századi üvegtermelés jelentőségét Pálffy Pál kamarai elnök egy 1635. július 18-án kelt jelentésével szokták bizonyítani. Ebben a magyar főúr azt írja a bécsi udvarnak, hogy „Magyarországon sok úrnak van üveghutája".1014 A szakirodalom szerint azonban „lehet, hogy Pálffy szándékosan túlzó adatokat közölt, így akarta saját hutaalapításának jelentőségét csökkenteni.” 1635 körül ugyanis csupán 6-7 üveghuta működhetett az ország területén: a makovicai, murányi és munkácsi uradalmakban Felső-Magyarországon, Erdélyben pedig a porumbáki és kománai domíniumokban.1015 Az üvegedények már azelőtt ismertek voltak Magyarországon is, hogy a hazai üveghuták is elkezdték volna előállításukat. A hazai termelés hiányában külföldi üvegedényeket vásároltak. A velencei üveg Magyarországon is hamar kedveltté vált. Egyeduralmát a hazai piacon a 15. századig megőrizte. Szerepét ekkor a meginduló hazai veszi át.1016 Az ingóságleltárakban alig írtak össze üvegpoharat. Tévedés lenne azonban ez alapján arra következtetni, hogy alig használták őket, mivel más forrásokból viszont arra következtethetünk, hogy igenis elterjedt volt használata. Például Bethlen Miklós is gyakran emlegeti naplójában, hogy üvegpohárból ívott: „ha mások erős kínálására csak egy kis üvegpohárka bort kóstoltam is üdó'közben, mindjárt a hideg kezdett borzongatni.”1017 Vagy táborozásáról írva: „Én mindenkor szép, tiszta jó bort ittam vendégeimmel és asztali szolgáimmal, rotyasz szép egybejáró üvegpohárból.”1018 De már fiatalkori részegeskedéseiról írva is azt írja, hogy csak akkor vette észre, hogy részeg volt, ha már a kristálypohár fenekéből kettőt látott.1019 Tehát egyértelmű, hogy Bethlen már gyerekkorától fogva leginkább üvegpohárból ivott. A nem túl jelentős erődítésnek számító bajosai várban már 16. század végén rengeteg velencei és velencei módra készült üvegpohár töredékeket találtak.1020 A Nádasdy udvarban (1628) is üvegpohárból itták a bort a főúr, Nádasdy Pál asztalánál.1021 Szerencsen (1643) a tömlöc alatti boltban tároltak 59 darab közön1011 Az üvegmetszés római tudományát a 17. század elején elevenítették fel, mivel a 16-17. század fordulóján az Észak-Itáliából származó hegyikristály edények ára nagyon magas lett. Az üvegmetszés alkalmazását sokáig az üvegedények törékenysége tette nehézzé. E díszítőtechnika uralkodóvá válását és elterjedését egy kevésbé törékeny üvegfajta, az ún. cseh üvegkristály feltalálása (1670-1680) tette lehetővé. Veres, 1997. 21. p. 1012 Veres, 1997. 27. p. 1013 Veres, 1999. 778. p. 1014Takáts, 1907. 635. p. 1015 Veres, 1997. 778. p. 1016Gyürky, 1991. 13. p. 1017 Windisch, 1980. 518. p. 1018 Windisch, 1955. 315. p. 1019 Bethlen 1955. 130., 315. p. 1020 Vándor - Kovács - Pálffy, 2000. 97. p. 1021 „Item Uram és asszonyom őnagyságok asztalához diversis vicibus hozattam es vettem bor innyavaló üvgpoharokat per 1 fi 8 d” Számadás. Hegykő, 1628. MNL OL E 185 41. cs. 22. t. 174
