Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS DÍSZLETEI: A POHÁRSZÉK, A TERÍTETT ASZTAL ÉS AZ ÉTELEK
ollapodrida, amely különböző húsokból, kolbászféléből és zöldségekből készített gazdag leves.988 Azt nem tudjuk megmondani, hogy a levestől ekkor még idegenkedő magyarok asztalára került-e valójában ez az étel, de az biztos, hogy ismerhették elkészítésének módját. A magyar szakácskönyvek közül az erdélyi fejedelmiben és a Csáktornyái szakácskönyvben található meg a receptje.989 AZ ÉTKEZÉS DÍSZLETEI: A POHÁRSZÉK, A TERÍTETT ASZTAL ÉS AZ ÉTELEK A 17. századra már elmondható, hogy a főúr és asztaltársasága ezüstből készült edényeket használt a hétköznapi étkezésekkor is. Az alacsonyabb rangú asztaloknál viszont ónedényeket, a legalacsonyabbaknál pedig faedényeket használtak. Az ezüst és arany asztali edények a kora újkorban az uralkodói és főúri udvarokban egyszerre voltak a mindennapi étkezés elengedhetetlen kellékei, a reprezentáció eszközei és a vagyon letéteményesei. A korabeli elnevezések szerint a mindennapi használatra szánt asztali edényeket kinnjáró vagy pohárszéki edényeknek nevezték, később pedig asztali edényeknek. A szakirodalom a tárházban őrzött és nem használt edényekrea tárházi edények csoportnevet alkalmazza, de ezt a kifejezést a korabeliek nem használták. A magyar főúri udvarokban a gyakorlatban nem különítették el élesen a mindennap használatos és a tárházi ezüstedényeket: például a tárházakban a tárházi edények együtt voltak a mindennapi és az ünnepi edényekkel. A különféle leltárakban pedig többnyire egyben sorolják fel az ezüstneműket, nem választva el a mindennap használatosat a kincstáritól.990 A szakirodalom az ezüstedények háromfajta használatát különbözteti meg: a mindennapi étkezésekkor használt ún. kinnjáró edényeket (pour touz les jours, Tafelsilber), az ünnepi étkezésekhez használt, pohárszéken álló ún. díszedényeket (Zierstücke), és a tárházban tartott, a tulajdonosa vagyonát képező, de sohasem használt tárházi edényeket (Sammlungstücke).991 A korabeli összeírások ezek közül a kinnjáró és a pohárszéki kifejezéseket használja, véleményünk szerint azonban nem ilyen egyértelmű és jól elkülöníthető módon, ahogy a szakirodalom meghatározza. Erre jó példa a Báthory Kristóf ezüstneműiről készített leltár, ahol kombinálják a két kifejezést egy szókapcsolatban: „az my ezwst mw az poharzeken iar kin.”992 De Radecius István mindennap kinnjáró ezüstművei között is összeírtak 20 pohárszékhez való tányért és más tányért nem.993 Az étkezési szokásokat leginkább természetesen a mindennapi használatban lévő edények tükrözik, amelyeket a pohárnok, a tálnok és a bortöltő felügyelte, gondozta. 988 Különböző húsokból, kolbászfélékből és zöldségekből készített gazdag leves. 989 Radvánszky, 1893. 244-245. p. 990 Kiss, 2002. 4-5. p. 991 Kiss, 2002. 2. p. 992 Szabó, 1877. 553. p. 993 MNL OL E 211 III.ser. 151. cs. 34. t.31.sz. 165
