Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A TÉMA KUTATÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI
ve visszaszorul.17 Bár a forrással kapcsolatos tárgyi tévedései levonnak megállapításai értékéből,18 a tanulmányban felvetett gondolatok és a benne alkalmazott elemzési módszerek ma is érvényesek. Belényesi Márta az első', aki néprajzosként nemcsak a parasztok, hanem az úri nép étkezési szokásait is vizsgálta, abból kiindulva, hogy az úri kultúra ismerete nélkül nem érthető meg a paraszti sem. E hagyományt követte Kisbán Eszter, aki többek között az étkezési szokások változásait elemezte, és a kora újkorban megjelenő új ételés italfajtákat állította kutatásának középpontjába. Munkásságának összefoglalását adja a Magyar Néprajz sorozat életmód kötetében általa jegyzett táplálkozástörténet című fejezet, amelyben a paraszti táplálkozás jellemzői mellett foglalkozott a kora újkori főúri táplálkozás jellegzetességeivel is.19 Kisbán Eszter tanítványai (Kuti Klára, Dala Sára stb.) is folytatva e hagyományt, kiadott forrásokra támaszkodva számos úttörő jellegű tanulmányt írtak e témakörében. Ezek közül kiemelkedik Kuti Klára Bornemissza Anna gazdasági naplóink elemzéséből készült doktori disszertációja, amely a modern technika, a számítógép segítségével rendszerezte és elemezte annak gazdag forrásanyagát.zc Ugyancsak néprajzos megközelítésből Hoffmann Tamás az európai parasztságról írt háromkötetes művének második kötetében azok étkezési szokásaival foglalkozott, áttekintette az élelmiszerek történetét, a sütés-főzés eszközeit. Az italokat az „élvezeti cikkek” tárgyszó alatt tárgyalja, az éhezés vagy lakoma fejezet cím alatt foglalkozik a böjttel, és ezenbelül a hús és hal szerepével a táplálkozásban. Ezenkívül ő is bemutat néhány kalóriaszámítást. Hoffmann Kisbánhoz hasonlóan a parasztok mellett kitér más rétegek, többek között az arisztokrácia étkezési szokásaira is. Hatalmas német nyelvű szakirodalomismerete és tájékozottsága lenyűgöző, kár, hogy pontos bibliográfia hiányában nem tudható, honnan veszi az állításai alapjául szolgáló adatokat, tényeket.21 Európában a néprajzos orientáció először a hellenisztikus kultúrával foglalkozó történészek körében nyert teret,22 majd a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején a középkorral és koraújkorral foglalkozók is átvették e művelődéstörténeti, kulturális megközelítést. Ettől kezdve kibővült a vizsgálandó témakörök palettája: a kutatás tárgyává vált például a főzés technikája, az ízlés, a vallás és táplálkozás kapcsolatrendszere, stb. Megsokasodtak a nézőpontok, az étkezést például mint a társadalmi különbözőségek kifejezőjét is vizsgálták. Úgyis fogalmazhatnánk, hogy a táplálkozástörténet kinyílt mind a vizsgálandó területeket, mind a bevont tudományágakat illetőleg, vagyis előtérbe került az interdiszciplinaritás gyakorlata. 12 12 Belényesi, 1958. 143. p. 18 Belényesi rosszul datálta az étrendet, ugyanis az általa feltételezett 1550 helyett majd 100 évvel későbbre tehető' a keletkezési ideje. Erről lásd még Kisbán, 1994.; Benda, 2004. 19 Kisbán, 1996. 20 Kuti, 2002. 21 A részletes bibliográfia a még meg nem jelent harmadik kötetben lett volna, így jelenleg csak a rövidíté- seket ismerheti az olvasó. Hoffmann, 2001. ■“ Az egyik leghíresebb ilyen jellegű munka: Detienne, Marcéi - Vemant, Jean-Pierre: La cuisine du sacrifice en pays grec. [Paris], 1979. 336 p. (Bibíothéque des histoires) 15
