Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS TÁRGYAI: AZ ÉTELEK
tott bor.792 De Pozsonyban, az ottani klarissza zárdában is megtörtént - ahogy erről az ott apácaként élő Csáky Anna beszámol hogy elfogyott a bor és ezért sört ittak: „bizoni nem említem hogi bőrből illien fogiatkozot alapottal lettünk Uolna mint most. tob borunk nem Volt csak az ki ciapon allot ha nem az aldot serrel todottuk.”l9} Bár nem volt jellemző a sörfogyasztás, mégis az uradalmak többsége rendelkezett serfőzőházakkal, semevelőházakkal, amelyekben fellelhető volt a sörkészítés minden kelléke. A sör alapanyagát, a komlót többnyire az uradalmi komlóskertekben termelték. A sörfőzésnek az uradalmi életben betöltött jelentőségét mutatja az is, hogy a gazdasági utasításokban is rendszeresen foglalkoztak vele. Mégis, hiába volt például Rohoncon (Batthyány I. Adám rezidenciáján) is serfőzőház, praebendában mindenki bort kapott, és az udvar sörfogyasztásáról nincs adatunk (míg a borfogyasztásról nagy számú számadás maradt fenn). Ugyanakkor tudjuk, hogy Bethlen Miklós szerette „a jó sert”,794 Nádasdy Tamás pedig Prágában járván bor mellett sört is vásárolt az asztalára.795 Ezenkívül arról is van forrásunk, hogy Thurzó Ilona lakodalmán (1614) 150 akó (8058 1) sör fogyott el (279 akó - ami majd 15.0001 - bor mellett), lányának, Illésházy Katalinnak a kézfogóján (1632) 100 akó (5372 1). Thurzó Imre lakodalmán pedig 2 hordó sör elfogyását jegyezték fel, Thurzó Borbála lakodalmára (1612) 295 akó (15.847 1) sört rendeltek készíteni.'96 Tehát láthatók bizonyítékai a sörivásnak, csak éppen mennyiségét tekintve nem mérhető a borfogysztáshozhoz, és kevés írásos nyoma maradt. Égetett bor. A ma égetett szeszesitaloknak is nevezett tömény szeszesitalok, vagyis a szőlő- és gyümölcspárlatok és a gabonapálinkák kezdetben gyógyszerül szolgáltak, majd a 16. század során kezdték el alkoholos italfajtáként is fogyasztani, és valójában a 17. században terjedtek el szerte Európában.79' Mátyás király még rosszalta a gabona efféle új felhasználási módját: „sőt egyesek kapzsiságuk által ösztökélve, a gabonát nem kenyérsütésre, sörfőzésre, vagy lovuk táplálására fordítják, hanem a gabonából, mint mondani szokták, lombikból fellengített bort gyártani merészelnek.” A pálinkafőzés tilalma aló. század elejéig maradt fenn.798 Az égetettbor elnevezés onnan származik, hogy ezt az italfajtát a bor seprőjéből „égették ki.”799 Az égetettbor úgy készült, hogy a borseprűt vízzel együtt bele öntötték egy rézfazékba, majd lefedve elkezdték főzni (néhol külön kemence szolgált erre). Ekkor a meleg hatására egy csövön keresztül egy másik edénybe csöpögött a kívánt nedű. Az uradalmak egy részében külön égetettbor főző asszonyt alkalmaztak, de ahol nem, ott is többnyire a nők, például a „vénasszony” feladata volt az égetettbor elkészítése: „és az asszony öregasszonyával az szokás szerint ki égetesse, úgy hogy minden hordó seprűiül húsz icce [19 1] égettbort végyen, kit is az asszony parancsolatja szerint kiárultatván, assignálja kezéhez az asszonynak. ”'K Előfordul azonban az is, hogy egy férfira, leginkább érthetően a kulcsárra hárult ez a teendő.801 j92 MNL OL E 156 fasc. 25. no. 5. ‘" 1630. augusztus 30. Kincses, 1993. 114. p. 794 Windisch, 1955. 133. p. 795 Kumorovitz - Kállai, 1959b. 190. p. 796 Radvánszky, 1879b. 62-63., 66., 69. p. l9‘ Braudel, 1985. 246. p. 798 Marton, 2003. 103-105. p. 799 Dőry, 1901b. 275. p. 800 MNL OL E 136 Instrukciók no. 18. 801 MNL OL E 199 Számadások. Balog, 1661.; MNL OL E 185 Utasítások no. 7. 135
