Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÁROSNÖVEKEDÉS, UTCANYITÁSOK ÉS VÁROSRENDEZÉSI TÖREKVÉSEK
két a település fejlesztésének szolgálatába állíthatott. A város az 1881. évi XLI. te. életbe lépése után közérdekű utcanyitási-városszabályozási munkálatok, illetve középítkezések kivitelezhetősége érdekében gyakran élt a kisajátítás jogával.230 A város a 19. század folyamán az utcanyitások engedélyezésének előfeltételeként a műszaki előírások betartása mellett mindössze annyit követelt meg a birtokosoktól, hogy az utca területébe eső telekrészeket ellenszolgáltatás nélkül, ingyenesen bocsássák a település tulajdonába, illetve kezelésébe. A 20. század elején lényegesen módosultak a város által megszabott feltételek, a megváltozott körülményekhez igazodva. Az 1900-as évektől utcanyitás esetén a telektulajdonosoktól már az infrastruktúra kiépítéséhez is hozzájárulást követeltek meg. Az érdekeltek kötelezettségévé tették, hogy fedezzék a vízvezeték és csatorna kiépítésére a város által felveendő hitel törlesztését, valamint gondoskodjanak a közvilágítás kiépítéséről és az úttestek karbantartásáról, egészen addig, míg az utca 2/3 részben ki nem épül, és városi kezelésbe nem kerül. A közművesítést a korszakban már a modern városi lét természetes velejárójának, az utcanyitás járulékos költségének tekintették. A döntéshozók ezért indokoltnak érezték, hogy az infrastruktúra kiépítésének terheiből az érintett tulajdonosok is részt vállaljanak, hiszen az utcanyitásnak a telkek felértékelődéséből származó anyagi hasznát a birtokosok fölözték le. Másik oldalról Szombathely az 1900-as évek elejére súlyosan eladósodott, ezért a közművesítési költségek átvállalásában sem tudott nagyvonalú lenni. A városnak ekkoriban újabb utcák nyitáshoz már nem minden esetben fűződtek érdekei, mert azok fenntartási költsége csak tovább növelte a házipénztár kiadásait. A közgyűlés ezért inkább a már meglevő utcák intenzívebb beépítését szorgalmazta. Mindezek együttesen hozzájárultak ahhoz, hogy Szombathely horizontális terjeszkedése a századforduló után lelassult.231 A szaporodó számú utcák megjelölésére 1874-ben egy pesti cégtől fémből készült, egységes kivitelű névtáblákat vásárolt a város, és az akkoriban létező négy térre és 37 utcára fel is szerelték azokat. 1875-ben elrendelték az új házszámozás bevezetését, utcánként egyik oldalon a páros, másikon a páratlan számok alkalmazását előírva. Az átszámozás megtörténtéről 1880-ban tudósítanak a források. 1885-ben Operint és Szentmárton „bekebelezésével” szükségessé vált az utcaelnevezések és a házszámozás rendszerének átalakítása. Az egykori községek utcáit ekkor új elnevezéssel, a házakat utcánként újrainduló számozással látták el. 1901-ben a város házszámozási szabályrendeletet alkotott.232 A DUALIZMUS KORI SZOMBATHELY ÚJ VÁROSRÉSZEI Szombathely horizontális szétterülése az 1860-as évek végén kezdődött meg, a belvárostól délre eső területen. E „déli városrész” kiépülése az 1870-es évektől indult meg. Ezzel egyidőben kezdett kiformálódni a város nyugati külterületén, a „nyugati városrész”, amely Operint községen túl, a Nárai és Görög utcák környékén, majd az 1880-as években ennek északi szomszédságában, a Kálvária utca bevezető szakaszán indult kiépülésnek. 230 VaMLSzvk. Kjkv. 28/1893.; MTT, 1836-1868. 572-588. p.; MTT, 1881. 179-200. p.; Kmety, 1902. 364- 369. p.; Kömer - Nagy, 2004- 103-104. p. 231 VaMLSzvk. Kjkv. 60/1901., 167/1912., 128/1913. 232 VaML Szvt. Tjkv. 365/1874.; VaML Szvk. Kjkv. 85/1874., 20/1875., 78/1875., 59/1880., 17/1886., 24/1901.; Akik utczáinkon. = VL, 1875. jan. 24. 2. p. 86
