Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÁROSNÖVEKEDÉS, UTCANYITÁSOK ÉS VÁROSRENDEZÉSI TÖREKVÉSEK
podásával, és a makrogazdasági-konjunkturális viszonyok mindenkori alakulásával. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy az építkezések száma az 1880-as években stagnált, illetve az évtized közepétől enyhén csökkenő tendenciát mutatott. Az 1890-es években kibontakozó és a millennium idejére kicsúcsosodó országos gazdasági konjunktúra hatása jól kirajzolódik Szombathelyen is, az építkezések számának ekkor bekövetkezett megugrása révén. (5. ábra) 1895-ben 192 építési engedélyt adtak ki, ugyanekkor Sopronban 176-ot, Pécsen 144-et, Nagykanizsán 87-et, Zalaegerszegen csak 30-at. Erre az időszakra esett Szombathely kiépülésének csúcspontja. A kortársak mindennapos tapasztalatként szembesültek a város viharos fejlődésének jeleivel, a gomba módra szaporodó épületek tömegével, az egykor mezőgazdasági művelés alatt állt külterületeken a semmiből kinőtt új városrészek megszületésével. A századfordulótól begyűrűző építőipari válság, majd általános gazdasági depresszió a vasi vármegyeszékhelyen is éreztette hatását. 1900 után az erősen konjunktúrafüggő építőipari piacon drasztikus visszaesés következett be.180 A századvég prosperitásához szokott kortársak a 20. század elején évről évre rezignáltan állapították meg, hogy „az általános pangás az építkezések terén Szombathelyen is érezhető volt.”181 A hazai építőipar lassan lábalt ki a válságból, újabb általános gazdasági fellendülés csak 1909-1912 között bontakozott ki. A makrogazdasági folyamatokkal összhangban Szombathelyen az építkezések száma 1904-ben érte el mélypontját, majd fokozatos javulás állt be, s a világháború előestéjére a magánépítkezések volumene újra megközelítette az 1890-es évek átlagát. A dualizmus kori Szombathelyen a lakóházak számának impozáns ütemű gyarapodása nem csupán spontán folyamatok eredményének tudható be. A növekedés folyamatát katalizálta a korabeli jogszabályi környezet és a város tudatos adókedvezmény-politikája is. A házbéradóról szóló 1868. évi XXII. te. az állami adónemet a házak éves tiszta bérjövedelme alapján vetette ki. A ténylegesen bérlakásként értékesített bérleményeknél a bevallott jövedelmet adóztatták (16-24%). Azokban a városokban, ahol a lakrészek felét bérbe adták, az összes - valójában ki nem bérelt - szobák tulajdonosainak is fizetniük kellett. Ez volt a becslés alapján megállapított az ún. házosztályadó. A törvény szerint 10 évi adómentesség járt a teljesen új házak építtetőinek, valamint emeletráépítések és toldalékok esetén. Ha egy létező ház helyére építettek újat, 8 évi adómentességet lehetett igénybe venni. Az 1875. évi XXIII. te. a 10.000 lakost meghaladó népességű települések esetében 20%-os házbéradókulcsot vezette be, s az új építésű házak adómentességi jogosultságát 12, a régi helyén építettekét 10 évre emelték. Az 1896. évi XXIII. te. az új házak adómentességét 15, az újjáépítettekét 12 évre emelte fel. Ezen túl a városok fejlesztése érdekében biztosította a törvény, hogy az 1905. december 31-ig újonnan megnyitott városrészekben épült házakra még további 3 évvel meghosszabbodjon az adómentesség. Állami adóról lévén szó, a mentesség igénybevételét a Pénzügyminisztériumtól kellett kérvényeznie a településeknek. Szombathely városvezetése az 1890-es évektől kezdett élni az állami adómentesség lehetőségével. 180 VaML Szvk. Kjkv. 86/1897.; VaML Szv. MH lg. ir. 1. dob. Ép. nyilv. 1899-1905., 1910-1912.; Szombathely forgalma. = Vvm., 1896. szept. 26. 3. p.; Egy év városunk történetéből. = Vvm., 1902. jan. 1. 2. p.; Nincs építkezés. = Vvm., 1908. febr. 27. 4. p.; Katus, 1978. 264-265. p.; Katus, 1979. 927-932. p.; Pilkhoffer, 2004- 114- p. 181 Építkezések a múlt évben. = Vvm., 1901. febr. 3. 3. p. 74
