Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)

VÁROSNÖVEKEDÉS, UTCANYITÁSOK ÉS VÁROSRENDEZÉSI TÖREKVÉSEK

beavatkozás. Megmaradt a korábbi időszakból örökölt hármas térrendszer is, mindössze annyi változással, hogy az új városházát a vármegyeháza tőszomszédságába építették, így a vármegyei és városi adminisztráció központja egy helyre került, egyúttal a piactér elveszítve korábbi közigazgatási jelentőségét, és kereskedelmi, polgári-reprezentációs szerepe erősödött fel. Míg a belvárosban fokozódott a terület-kihasználás intenzitása, nőtt a horizontális és vertikális zártság, az új városrészeken - kivéve egy-két nagyvárosias útvonalat, pl. Széli Kálmán és Király utcát - a foghíjasabb, földszintes épületállomány dominált. Már a kortársak is érzékelték, hogy a kontrollálatlan, a valós igényeket meghaladó terjeszkedés az új utcákban foghíjas beépítettséget eredményezett. A népsűrűség így az 19. század közepi 242 fő/ha értékről 198 fő/ha esett vissza, összhangban a korabeli európai városfejlődési tendenciákkal. A népsűrűség csökkenéséhez hozzájárult továbbá, hogy a település jelentős kiterjedésű közparkokkal és ipartelepekkel, nagy helyigényű középületekkel is gazdagodott.170 *

A dualizmus időszakában Szombathely városépítés-történetében beköszöntött a mesterséges városszerkezeti beavatkozások kora. A korszakban létesült városrészeken - az ország más városaihoz hasonlóan - megjelent a párhuzamos és merőleges utcák hálózatából álló ortogonális városrács, és jellemzővé váltak a szabályos alaprajzú terek. Az új városrészek a térképre tekintve morfológiailag jól elkülöníthetőek a városmagtól, ahol megőrződött a korábbi századok szervesebb fejlődésének eredményeként kialakult egyenetlen szélességű, íves vagy tört vonalban futó utcák rendszere. (5. függelék térkép) A 19. század második felében a mérnökök által a racionalizmus szellemében kimunkált alaprajzok sok város esetében monoton, fantáziátlan városszerkezeti egységeket teremtettek. Szombathelyen azonban a városbővítmények a szabályos utcahálózat ellenére sem eredményeztek sematikus, unalmas utcaképet, mert a belvároshoz forrt bővítmények a változatos helyi adottságokhoz alkalmazkodva, térben és időben elkülönülten, más-más szakemberek bevonásával, egymástól független koncepciók szellemében létesültek. A történelmi városmag szerkezetében érintetlen maradt, a hozzá többé-kevésbé szervesen kapcsolódó új városrészek kiterjedése nem volt aránytalanul nagy, nem „nyomta agyon” a belváros történelmileg kialakult struktúráját. Az egyetlen, közlekedési szempontból jelentkező problémát az új városrészek integrálása, utcáinak a meglevő városszerkezethez való akadálymentes csatlakoztatása jelentette. A külterületek felől a belvárosba vezető fő utak ugyanis sokszor zárt házsoroknak futottak neki, és csak derékszögű irányváltásokkal tudták továbbvezetni a forgalmat. Ez a napjainkig is fennálló probléma kimutatható a nyugatról bevezető Kálvária, a délről befutó II. Rákóczi Ferenc, a keleti városrész tengelyét képező Széli Kálmán, és az északról érkező Paragvári utca esetében.1'1 (1. térkép)

A település térbeli növekedése együtt járt a városrészek funkcionális differenciálódásának kibontakozásával is, s bár e folyamatok természetszerűleg nem olyan tiszta formában és nagyságrendben zajlottak le, mint a nyugat-európai nagyvárosok esetében, az egyes társadalmi rétegek lakóhely szerinti elkülönülésének, szegregációjának nyomai hal170 VaML Szvk. Kjkv. 140/1904., 98/1907.; VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 3/1905.; Épitkezéseink. = VL, 1873.

máj. 4. l.p.;TóthJ., 1943. 199. p.; Brenner, 1959. 136., 158., 174- p.; Csapó - Kocsis, 2006. 15-19., 28. p. 1,1 VaML Térképgy. Törzsgy. Szombathely, 1862., 1880., 1893., 1904-; Brenner, 1959. 179-180. p.; Heckenast, 1964- 497. p.; Károlyi - Szentléleky, 1967. 86-87. p.

67