Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÁROSFEJLESZTÉS, VÁROSSTRATÉGIA, ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉSI KÜZDELMEK @43
SZOMBATHELY TÖREKVÉSEI A TÖRVÉNYHATÓSÁGI JOG MEGSZERZÉSÉRE Első alkalommal 1884-ben a helyi liberális sajtó, a Vasmegyei Lapok vetette fel a nyilvánosság előtt a törvényhatósági jog megszerzésének lehetőségét, illetve vázolta fel az átalakulásból Szombathely számára adódó kedvező lehetőségeket. A vállalkozás kivitelezhetősége azonban ekkor még meglehetősen kérdéses volt, ezért az ügy nem is került a város közgyűlésének hivatalos napirendjére.118 Egy évtized múltán, 1894 októberében Éhen Gyula városi képviselőként indítványt nyújtott be Szombathely önálló törvényhatósággá és választókerületté alakítása tárgyában. A közgyűlés a kezdeményezést felkarolva kinyilvánította, hogy „a város jövő fejlődésére nagy horderővel bíró”119 javaslatot időszerűnek tartja, s a kérdéskör tanulmányozására egy 12 fős bizottságot állított fel. Az eljárás megindítására végül mégsem került sor, a realitásokat mérlegelő döntéshozók valószínűleg esélytelennek ítélték a próbálkozást.120 Éhen Gyula ettől függetlenül a későbbiekben is szilárd meggyőződéssel vallotta, hogy Szombathelynek fel kell szabadulnia a vármegye „gyámkodása”, felügyelete alól. Ezzel kapcsolatos nézeteit a Városok című, 1903-ben publikált kétkötetes munkájában is kifejtette. Polgármesterként szerzett tapasztalatai alapján úgy ítélte meg, hogy a vármegye fennhatósága megbénítja „a város életerős és egészséges fejlesztésére irányuló törekvéseket.”'21 Véleménye alátámasztására konkrét példákat sorakoztatot fel, amelyek igazolták, hogy a rendezett tanácsú városok felett gyakorolt állandó felsőbb ellenőrzésijóváhagyási gyakorlat miatt a városatyák keze meg van kötve, a fejlesztések lelassulnak, a települések anyagi érdekei sérülnek. Éhen megkérdőjelezte a városok pénzügyei, illetve a költségvetések elfogadása terén gyakorolt szigorú vármegyei felügyelet létjogosultságát is, amelyet úgy értelmezett, hogy ezzel a településektől a saját forrásaik feletti önrendelkezés jogát vitatták el. Végkövetkeztetésként arra a megállapításra jutott, hogy a vármegyei igazgatásnak alárendelt városok nem tudnak autonóm módon, egészségesen fejlődni.122 Ez a paternalista rendszer meglátása szerint alkalmatlan volt arra, hogy „az önkormányzat jogát gyakorolni hivatott tényezőkben az önbizalmat, önérzetet, és szilárd önállóságot”123 124 erősítse, ehelyett az alárendelt, önérzetében megsértett polgárokat „gyámoltalanná, saját erejére támaszkodni nem képes bábukká”124 formálta. 1907-ben Brenner Tóbiás polgármester vetette fel ismét a törvényhatósági jog megszerzésének ügyét, miután Budapesten járva a Belügyminisztériumban „kilátásba helyezték 118 Szombathely. = VL, 1884. aug. 3. 1. p.; Katona, 2006a. 67-68. p. 119 VaML Szvk. Kjkv. 46/1894. 120 Uo. 121 Éhen, 1903. 528. p. 122 A vármegye „gyámkodása” miatt egy egyszerű adásvételi szerződés lebonyolítása is hosszadalmas eljárássá változott, ami rontotta a település tárgyalási pozícióit, csökkentette a városi ingatlanok értékesítési árát. A közcélú kisajátítások esetében még súlyosabb károk érték a városokat, a vármegyei jóváhagyási rendszer következtében gyakran évekig elhúzódó procedúra miatt. Mire a kisajátítási eljárás végeztével megállapították a telkek vételárát, a kiszemelt telek és környéke az eltelt hosszú időszak alatt felértékelődött, s a városnak ezt a megemelt árat kellett megváltásként kifizetnie. Egy dinamikusan fejlődő városban előálló közmú'vesítési programok és középítkezések az adásvételek, kölcsönfelvételek és egyéb szerződéses ügyletek hatalmas tömegének gyors lebonyolítását követelték volna meg. Vö. Éhen, 1903. 528-535. p. 123 Éhen, 1903.532. p. 124 Uo. 56
