Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
AZ INFRASTRUKTURÁLIS MODERNIZÁCIÓ EREDMÉNYEI
latban szinte egyedülálló vállalkozás volt, amely időben megelőzte a hasonló megfontolásból 1904-ben megindított fővárosi utcaburkolási programot is. A nagyszabású beruházás eredményeként Szombathely a 20. század elején az aszfaltburkolatok kiterjedése tekintetében az országos rangsor nyolcadik helyén állt, épített makadám útjaival pedig a negyedik helyet foglalta el, nemcsak a nyugat-dunántúli középvárosokat, hanem több, jóval nagyobb területű és lélekszámú hazai települést is maga mögé utasítva. (28. ábra)1159 Az előbbi áttekintés alapján megállapítható, hogy a négy város közül Nagykanizsa infrastruktúrája volt a legelmaradottabb. Előnyös közlekedésföldrajzi fekvése és kiemelkedő kereskedelmi-pénzügyi központi funkciói ellenére a település infrastrukturális szempontból országos viszonylatban is csak közepes fejlettségűnek minősült. A másik három település fejlettségi szintje jóval magasabb volt, és közelebb is állt egymáshoz. Az évszázados urbánus gyökerekkel rendelkező Sopronnal, és a távolsági kereskedelmi útvonalak tradicionális központjával, Győrrel ellentétben Szombathely egy új városgenerációt képviselt. Az egykori püspöki mezőváros dinamikus fejlődésével a dualizmus évtizedei alatt emelkedett a regionális központi funkciókat birtokló középvárosok közé. A hosszabb időszakra visszatekintő urbánus tradíciókkal rendelkező Sopron és Győr a műszaki infrastruktúra fejlesztése terén lépéselőnyben volt Szombathellyel szemben. A hagyományos típusú falazott csatornák és kövezett utcák vonatkozásában különösen Sopron ért el már a 19. század közepére is komoly eredményeket. A dualizmus időszakának kezdetén tehát Győr és Sopron kedvezőbb alapokról indult, és ennek megfelelően lakosságuk igényszintje is magasabb szolgáltatási nívót várt el, mint Szombathelyen. Ezt mutatja az első modem vezetékes közüzemi hálózatok, a gázművek kiépítésének folyamata, ahol a vezető pozícióját őrző Sopron volt a kezdeményező az 1860-as évek közepén, majd ezután kisvártatva Győr következett. Szombathely csak a következő évtizedben csatlakozott a gázgyárral rendelkező városok csoportjához, de hazai viszonylatban még ez az időpont is viszonylag korainak számított, ami a város új irányt vett fejlődésének első egyértelmű jeleként értelmezhető. Az infrastrukturális elemek közül soron következő lépésként Győrben az 1880-as évek közepén a korszerű vízmű kiépítése történt meg, ami Sopronban a következő évtizedben került sorra. Ez a mozzanat a két város viszonylatában bekövetkezett őrségváltást, Sopron innovációs képességének hanyatlását mutatta, ami a település dualizmus korában kimutatható súlyos gazdasági problémáival és a városhálózaton belül bekövetkező fokozatos szerepvesztésével függött össze. Szombathely a vízvezeték kiépítésével is harmadik helyre szorult, de a város az 1890-es évek közepére „beérett” és ettől kezdve előbbi két társától átvette az infrastrukturális fejlesztés ütemének diktálását. Az elektromos utcai közvilágítás, a villamos közúti vasút és a modem csatornarendszer elsőként Szombathelyen valósult meg, miközben Győrben a villamos, Sopronban a betoncsatoma-hálózat kiépülése teljesen elmaradt. A századfordulón levezényelt szombathelyi út- és járdaburkolási programhoz hasonlítható volumenű és tervszerűségű bemházás pedig egyik városban sem valósult meg. A dualizmus időszakában Szombathely részéről egy folyamatos felzárkózási folyamat zajlott le, amelynek eredményeként a jobb innovációs képességekkel rendelkező, „fiatalos lendületű” város infrastrukturális téren beérte, majd a századfordulón le is hagyta a két nagyobb múltra visszatekintő, de lassabb ütemben fejlődő települést. 1159 Thirring, 1912. 414-419., 429-433. p.; Sípos, 1996. 156-157. p. 382
