Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
AZ INFRASTRUKTURÁLIS MODERNIZÁCIÓ EREDMÉNYEI
régió (Pozsony, Szombathely, Győr, Sopron) elsősége. A városok infrastrukturális teljesítménye ugyancsak alátámasztja azokat a korábbi megállapításokat, amelyek szerint a Felvidék középső része, valamint szerényebb mértékben nyugati fele, és a Közép- és Dél-Dunántúl is lényeges szerepet játszott az ország modernizációjában. A másik oldalon ugyanígy megfogható a felvidéki kisvárosok, Kárpátalja és Erdély modernizációs lemaradása. Beluszky Pál kutatásaitól eltérő módon azonban az alföldi városok - egyéb területeken megmutatkozó - kiemelt jelentősége infrastrukturális szempontból nem igazolható, sőt a nagyvárosok kivételével településállománya - a korszerű szolgáltató rendszereket nélkülözve - meglehetősen alacsony urbanizációs nívón állt. Az alföldi városokban az urbánus hagyományok hiányán túl azért is lassabban zajlott a szolgáltató rendszerek kiépítése, mert a települések erős horizontális szétterültsége, illetve az alacsony népsűrűség miatt a vonalas közművek kiépítése tetemes költségeket igényelt.1151 Szombathely a 20. század első évtizedében Pozsony, Budapest, és Nagyvárad társaságában a legfejlettebb színvonalú, komplex műszaki infrastruktúrával ellátott hazai települések szűk köréhez tartozott. A magyar városhálózat egészén belül előkelő pozíciót birtokló város teljesítményének árnyaltabb megítéléséhez, az objektívabb értékeléséhez célszerű eredményeit összevetni a város szűkebb pátriája, az ország egyik legfejlettebb régiójának számító Nyugat-Dunántúl többi, hasonló nagyságrendet képviselő településének adataival. E célból a következőkben a Délnyugat-Dunántúl elsőrangú kereskedelmi és forgalmi csomópontja, Nagykanizsa, a Szombathelytől északra fekvő egykori szabad királyi város, Sopron, és az Eszaknyugat-Dunántúl regionális központi szerepének birtoklására törekvő, Sopronnal és Szombathellyel állandó pozícióharcot folytató, valamivel nagyobb lakosságú, de a középvárosi kategóriát még át nem lépő Győr infrastrukturális mutatóinak összevetésére kerül sor.1152 Az első szombathelyi közüzemi szolgáltató vállalat, a légszeszgyár a soproni (1866) és győri (1868) gázművek alapításához viszonyítva alig néhány éves késéssel, 1872-ben alakult meg, de hazai viszonylatban így is a korai, első alapítási hullámban létesült gyárak közé tartozott. Az előbbi városok lakosságának innovatív fogékonyságát jelzi, hogy mindhárom településen a helyi polgárság összefogásával hozták létre a vállalatokat. Nagykanizsa - a hazai városok többségéhez hasonlóan - nem rendelkezett gázművel, Magyarországon az 1. világháborúig is csak a városok 20%-ában valósult meg a gázszolgáltatás. A szombathelyi üzem a győrinél és a soproninál valamivel alacsonyabb kapacitással termelt, és országos szinten is a kisebb gyárak közé tartozott. Termelésének volumene nem vehette fel a versenyt a népesebb nagyvárosok igényeihez méretezett gyárakkal, de a település ellátása szempontjából ez nem is volt lényeges szempont, mert kizárólag az számított, hogy a gyár helyi szinten maximálisan kielégítette a lakossági és ipari szükségleteket, és technikai színvonala is megfelelt a kor követelményeinek. A szombathelyi vállalat életképességéről tanúskodik, hogy azon kevés magyarországi gázgyár közé tartozott, amelyek a két világháborút túlélve még a 20. század második felében is üzemeltek.1153 1151 Beluszky, 2002. 22-30. p.; Beluszky - Győri, 2005. 214-215. p. 1152 A perintparti metropolis. = Vvm., 1900. júl. 5. 1. p.; Győr zokog, Szombathely nevet. = Vvm., 1900. júl. 8. 4. p.; Győr Szombathely ellen. = Vvm., 1901. márc. 31. 5. p. 1153 Straub, 1911. 93. p.; Thirring, 1912. 434-435. p.; Melega, 2001c. 32-35. p. 380
