Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
INFRASTRUKTURÁLIS BERUHÁZÁSOK ÉS A VÁROS PÉNZÜGYEI
tása révén a fejlesztések állandóan napirenden maradtak, így a város pénzügyi nehézségei ellenére a beruházásra fordított összegek a kiadási oldal állandó elemévé váltak. A beruházásokra fordított összegek részarányának időbeli változása a kiadási oldal szerkezeti összetételét bemutató 22. ábra kördiagramjain követhető nyomon. Az 1870. évi 21%-os beruházási arány az 1870—1880-as évek viszonylatában nem számított tipikus értéknek, inkább ritka kivételnek. A korszakban a kiadási oldalról ugyanis ez a tétel általában hiányzott, amint ez a jelenség még az 1890. évi, a századvégi városfejlesztési program megindítása előtti állapotot rögzítő diagramon is tükröződik. Az Éhen Gyula polgármester ciklusa alatt zajló közművesítési program hatására aztán a századfordulón a beruházások már az összes kiadás 30-50-70%-át tették ki. Ennek az értéknek a nagyságrendjét jól érzékelteti, hogy az innováció terén minta- és mértékadónak számító fővárosban ugyanekkor 30-40% volt a beruházási hányad. A nagyszabású munkálatok befejeztével természetesen ez a kiugróan magas részesedés jelentősen visszaesett, és az 1900-as években Szombathelyen 10-20% közötti arányok állandósultak, ami nagyjából megfelelt a korabeli budapesti értéknek. A jórészt kölcsönökből finanszírozott beruházások túlnyomó részét - különösen az Éhen Gyula polgármesteri ciklusára eső időszakban - infrastrukturális fejlesztésekre, a csatornahálózat, a vízmű és a szilárd burkolatú úthálózat kiépítésére és folyamatos fejlesztésére fordították. Emellett középítkezések, hivatali épületek, laktanyák, iskolák és a városi bérház kivitelezése valósult meg kölcsönpénzből. Városrendezési célra jóval kevesebbet áldoztak, mint Budapesten, kórház- és kislakásépítési beruházási programra pedig egyáltalán nem került sor Szombathelyen.1118 A modem közműrendszerek kiépítése jelentősen megemelte az infrastrukturális célú kiadásokat, amelynek részaránya az 1870-es évekhez viszonyítva a 20. század elejére megduplázódott, 11-12%-ra nőtt. Valójában azonban még ennél is jóval nagyobb arányú volt a növekedés, mert a kördiagramokon infrastrukturális kiadások címen feltüntetett értékek a csatorna-, vízvezetéki-, közvilágítási hálózat és az útburkolatok esetében csak a fenntartási, működtetési költségeket tartalmazták, elfedve azt a tényt, hogy a beruházásokra és adósságszolgálatra fordított hatalmas összegek mögött jórészt szintén infrastrukturális fejlesztések álltak. Ezeket a kiadási tételeket is számításba véve megállapítható, hogy a századfordulótól kezdve a város erőforrásainak, éves költségvetési keretének 25-30%-át közvetlenül, vagy közvetve infrastrukturális célokra fordították. A közművesítés tehát Szombathelyen a városfejlesztési koncepció központi elemévé vált, annak bizonyságaként, hogy a település vezetése felismerte a modem városi életforma alapjául szolgáló infrastrukturális intézmények jelentőségét. A beruházási célú kölcsönök nagyarányú felvétele természetszerűleg maga után vonta a város adósságállományának drasztikus emelkedését, ami a kiadási oldalon az adósságszolgálati terhek fokozódásával járt együtt. Míg a kölcsönök törlesztésére fordított összeg az 1870-es években a kiadások mindössze 3-5%-át tette ki, a század- fordulón már az éves költségvetési keret egynegyedét kellett ilyen célra fordítani. Az 1900-as években végrehajtott előnyös konverziókkal és a bevételek erőteljes emelésével a törlesztőrészletek részaránya ugyan visszaesett 15-16%-ra, de a kölcsönök visszafizetése mindvégig komoly megterhelést jelentett a városi háztartás számára. 1118 Sipos, 1996. 95-96., 146-160. p. 360
