Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
ÚT- ÉS JÁRDABURKOLÁS, UTCARENDEZÉS
aszfaltjárda fektetését.1088 Ugyanez a történet ismétlődött meg a Nádasdy Ferenc utca esetében is, ahol a lakók szintén arról panaszkodtak, hogy a járdák rossz állapota a kényelmetlenségen túl egzisztenciális problémákat is generál: „az egész út egy sártenger, a melyen gyalog ... közlekedni majdnem lehetetlen. Ezen állapotok miatt ma már odajutottunk, hogy lakásainkat képtelenek vagyunk kiadni.”1089 A város 1904-ben itt is aszfaltjárdát létesített. 1905-ben a Wesselényi Miklós utcának már majdnem teljesen kiépült, vízvezetékkel és csatornával ellátott északi részén rendelték el a járdák aszfaltozását. 1905-ben a Malom utcában a háztulajdonosok kérésére egy szakaszon portlandcement- ből készült betonjárda. 1910-ben városszerte kiterjedt munkálatok zajlottak. A háztulajdonosok kezdeményezésére aszfaltozták a közművekkel ellátott Kisfaludy Sándor, Szelestey László, Nádasdy Ferenc, és Árvaház utcák mindkét oldalát, valamint a Szabó Miklós utca nyugati, a Wesselényi Miklós utca keleti, és a Március 15. tér északi felét. Ahol már létezett járda, ott az utcák teljes hosszában kiegészítették a burkolatot. A következő' évben a Söptei utca egész vonalában, az üres telkek előtt is aszfaltozták a gyalogjárót. 1912-ben a Kisfaludy Sándor utcai betonhíd, majd a gőz- és kádfürdő révén nagy forgalomnak kitett Malom utca járdái kerültek sorra. 1915-ben a Városliget, azaz a mai Pelikán park mentén, és a gyalogsági laktanya előtt burkolták a járdákat. A korszakban az utolsó nagyszabású aszfaltozási munkálatokat 1918-ban, a Szent Márton, Király, Paragvári, Kisfaludy Sándor és Erzsébet királyné utcákban, valamint a Horváth Boldizsár téren végezték. A burkolatok mellett 1904-ben a Wesselényi Miklós utcában három utcaszélességű betonhidat, 1912-ben a Tizenháromváros és a Szelestey László utcák között egy vasbeton hidat is létesítettek.1090 A Magyar Aszfalt Rt. által 1891-ben készített járdákat a város 1906-ban, még a 15 éves jótállási idő letelte előtt felülvizsgáltatta. A járdák eredetileg 20 mm vastagsággal készült járófelülete a 15 évi használat után átlagosan 10-12 mm-re kopott le, de ez a burkolat további használhatóságát és minőségét érdemben nem befolyásolta. A századfordulón készített járdák esetében azonban már 6-8 év elteltével olyan problémák jelentkeztek, amelyek miatt a vállalat helyenként kénytelen volt újraönteni a burkolatokat. Az aszfalt anyagába ugyanis a korábbinál nagyobb szemű kavicsokat kevertek, s ezek könnyen kilazultak, kipotyogtak. A hézagokba jutó víz miatt a téli fagy hatására a burkolat több helyütt összerepedezett. Ezt a jelenséget felismerve a város 1910 után kötelezte a Magyar Aszfalt Rt-t, hogy csak rendkívül apró, búzaszemnél nem nagyobb kavicsanyaggal készítse járdáit. A vállalat ettől kezdve a korábbi 15 év helyett már csak 10 évre vállalt garanciát a burkolatokra, egységárait pedig 1913-ban 7 K 35 f/m2-re emelte.1091 1088 VaML Szvk. Kjkv. 35/1903. 1089 VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 256/1917. 1090 VaML Szvk. Kjkv. 80/1904-, 51/1905., 52/1905.; 49/1910., 128/1910., 146/1910., 100/1912., 191/1912., 193/1912.; VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 12/1907., III. 191/1910., III. 31/1911., III. 31/1912., III. 59/1919.; VaML Szvsz. Zsz. 1915. 5. p.; A városi mérnöki hivatal 1904. évi működése. = Vvm., 1904. dec. 18. 3. p.; Az uj utczák aszfaltozása. = Vvm., 1910. jan. 23. 11. p.; Az utcák aszfaltozása. = Vvm., 1910. márc. 23. 5. p. 1091 VaML Szvk. Kjkv. 241/1913.; VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 12/1907.; III. 31/1911.; Bodányi, 1910. 43- 45. p. 343
