Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
ÚT- ÉS JÁRDABURKOLÁS, UTCARENDEZÉS
Az utcákat - a városi főmérnök irányítása alatt - az útmester felügyelte, tisztításukról a századfordulón a városi alkalmazásában álló 11 utcaseprő' és 11 útkaparó gondoskodott. Az utakat vízvezetéki vízzel is locsolták, tisztították. Az útburkolatok javítására, tisztán tartására évi 58.000-60.000 K-t költöttek. A makadám utak karbantartása és fejlesztése évi 2-3 hónapos időszakot vett igénybe, e munkákat a gőzhengert kezelő gépésszel végeztették. A vámtárgyak közé fel nem vett községi utak kavicsolásához a város az igás és kézi közmunkát is felhasználta. A pénzösszeggel megváltott „közmun- kaváltság” bevételeit a közúti alapba gyűjtötték, s az utak fenntartására fordították. A város gondosan figyelt az utak állapotára, az aszfalt úttestek védelme érdekében még a kocsik kerekének szélességét is rendeletileg szabályozták.1077 A járdák többségét - egy-két középület előterétől eltekintve, ahol megmaradt a régi gránit kockakő - aszfalttal burkolták. Szélességük általában 2 m volt, a 10 cm-es beton alapra a legtöbb helyen 2 cm, erősebb forgalmú utcákban 3 cm vastag aszfaltréteget húztak. Az aszfaltba apró kvarckavicsokat kevertek a kopásállóság javítására. A keramit szegéllyel ellátott járdák az úttest szintjénél 12 cm-rel magasabban feküdtek, az úttest és a járda közti burkolatlan részt befüvesítették. A Magyar Asphalt Rt. 15 éves jótállást vállalt műveire. A járdákat az évtizedes gyakorlatnak és a városi építési szabályrendelet előírásainak megfelelően nem a város, hanem az illető háztulajdonosok költségére létesítették. A közgyűlés által elrendelt járdaburkolások költségeit az érintett háztulajdonosoktól végső esetben végrehajtás útján is beszedték. A járdák gondozását, tisztítását eredetileg az ingatlanok tulajdonosai végezték, ezt a feladatot azonban az 1910-es évektől a város vette át. 1899 és 1902 között mintegy 18.000 m2 aszfaltjárdát építettek ki, 7 K/m2 egységáron, 130.000 K-t meghaladó költséggel. A városban 1902-re az eredeti 7000 m2-ből csak 2300 m2 kiterjedésű kockaköves járda maradt meg. Ezenkívül - az 1890-es évek első felében aszfaltozott, 12.000 m2 alapterületű gyalogjárókkal együtt - összesen 30.000 m2 aszfaltjárda és 300 m2 betonozott járda húzódott végig az utcákon.1078 Szombathely utcáinak burkolása kapcsán sok városképileg meghatározó intézkedés és létesítmény született. A várost átszelő Gyöngyös- és Perint-patakokon a kövezet súlyának elviselésére és a megnövekedett forgalom átvezetésére alkalmas erős szerkezetű hidakat építettek. Az első modern betonhíd a Perinten épült 1897-ben, a Nagykar és a Hegy utca között. 1900 szeptemberében a Gyöngyös-patakon két új, városképileg meghatározó hidat adtak át a forgalomnak. A Szent Márton úti boltozott betonhíd 27 m hosszú volt. Az út szintjébe süllyesztve, teljes utcaszélességben épült, a korábbi keskeny és magasabban álló vashíd helyén. Az utca képe ezáltal egészen átalakult, az addigi falusias környék a kortársak megfogalmazása szerint hirtelen „boulevardszerü” külsőt öltött. A hasonlóképpen szintbe süllyesztett Széli Kálmán utcai vasbeton híd 20 m-es szélességével ugyancsak átfogta az egész utcát. Ez a kor legmodernebb technológiájával, a budapesti földalatti beboltozásának mintájára, vasgerendákra ültetett beton elemekkel készült, és az országban akkoriban egyedülálló létesítménynek számított. E hídnak 1077 VaML Kjkv. 12/1897.; 33/1898., 91/1898.; 19/1899., 37/1900., 142/1900., 7/1901., 134/1906.; Bodányi, 1910. 46-48. p.; Majdán, 1992. 179. p. 1078 VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 37/1895., 414/1901., 213/1902., III. 128/1903., III. 96/1908., III. 98/1910., III. 132/1914-; VaML Szv. MH Mú'sz. ir. 9. dob.; Járda tisztogatás és hintés. = Vvm., 1899. dec. 10. 10. p.; Pázsit az utcán. = Vvm., 1906. máj. 12. 3. p.; Bodányi, 1910. 42-45. p.; Thirring, 1912. 420-421. p. 338
