Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÍZVEZETÉK
Az 1898. március 29-én megtartott közgyűlés megszavazta a polgármester indítványát és elrendelte a lakosság „vízszükségletének kielégítése és ezzel kapcsolatos közegészségi érdekek előmozdítása czéljából... Szombathely városának egész beépített területét felölelő"m vízvezeték kiépítését. A csatornázásról hozott határozathoz képest azonban jelentó'sen romlott a szavazati arány. Míg korábban csak egy képviselő' ellenezte a polgármester tervét, ezúttal 17-en szavaztak nemmel. A vezetéket - Éhen Gyula javaslatát támogatva - nem az akkori 17.000-es lakosságra méretezték, hanem előrelátóan egy 30.000-es város igényeinek megfelelően.898 899 A munkálatok költségeit 400.000 Ft-ra becsülték. A később megtartott versenytárgyalás annyira levitte az árakat, hogy a vízvezeték kiépítéséhez elegendőnek mutatkozott 280.000 Ft-ot előteremteni. A város újra kölcsön felvételére kényszerült. Az 5,3%-os kamatú, 50 éves lejáratú hitelt ismételten a Magyar Jelzálog-Hitelbank folyósította. Az éves törlesztőrészlet 14.000 Ft körül mozgott, s a város kiadásait növelte a vízmű fenntartásának 4000 Ft körüli költsége is. A hiteltörlesztés fedezetét a vízvezeték használatáért beszedett díjak biztosították. Ebből a település az előzetes számítások szerint - a lakások 75%-os rácsatlakozását alapul véve - az 1 Ft 50 kr-os vízdíjak mellett évenként átlag 19.500 Ft bevételt remélt. A törlesztőrészlet kiegyenlítése után még fennmaradó 1500 Ft bevételt egy tartalékalap képzésére kívánták fordítani. A hiteltörlesztés fedezetét a vízvezeték használatáért beszedett díjak biztosították. A hálózat bővítéséhez 1901-ben és 1902-ben további, a korábbinál kisebb összegű kölcsöntőkét szavazott meg a közgyűlés. A nagy kiadások, a település fokozatos eladósodása ekkor még nem éreztette hatását, a városi hatóság nem emelte a polgárok adóját. Az eladósodásának rémképe mégis sokakban félelmet keltett. Ezért tudott dr. Markovics Gyula ügyvéd tiltakozó mozgalmat szervezni, és híveket toborozni a vízvezeték és a csatornázás megvalósítása ellen. A 800 elégedetlen polgár aláírásával ellátott petíciót azonban a városvezetés figyelmen kívül hagyta. Az ügy többszöri fellebbezés után végül a belügyminiszternél kötött ki, aki a város oldalára állt, s a közgyűlés jogszerű határozatait jóváhagyta.900 Az „Árlejtési hirdetmény”-eket 1898 májusában több lapban is közzétették. Helyi sajtóorgánumok mellett az országos terjesztésű Vállalkozók Fapjában, és a bécsi Bauindustrie-Zeitungban is megjelent a felhívás. A beérkezett három komoly pályázat közül a felállított szakbizottság a legolcsóbb, 218.896 Ft-os ajánlatot, a Budapesti Szivattyú- és Gépgyár Részvénytársasággal alkalmilag társult Wünsch Róbertét javasolta a tanácsnak elfogadásra. A döntésben a kedvező áron kívül szerepet játszott a két cég ismertsége, és Wünsch Róbertnek a csatornázások alkalmával már tapasztalt megbízhatósága is. A két elutasított pályázó a Rumpel és Waldek cég, valamint Knuth Károly budapesti vállalkozók voltak. A szerződésben foglalt összeg a teljes vízvezeték kiépítésének árát tartalmazta - beleértve a magánhasználatra szánt vonalakat is -, de nem vonatkozott a már elkészített kútra és a beszerzendő szivattyúkra. A kivitelezők a szerződésben 5 éves üzemben tartási garanciát vállaltak. A város közgyűlése 1898. 898 VaMLSzvk. Kjkv. 15/1898. 899 Uo. 900 VaMLSzvk. Kjkv. 39/1898., 63/1898., 117/1901., 101/1902.; A vízvezeték ellen. = Vvm., 1898. máj. 15. 6. p.; A városi csatornázás és vízvezeték ügye a belügyminiszter előtt. = Vvm., 1898. jún. 16. 4. p.; Éhen, 1898. 7. p. 283
