Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
CSATORNÁZÁS
téskor még csatlakozási díj is terhelt. A házi csatornák kiépítése ennek ellenére vontatottan haladt, a polgárok anyagi megterheltsége miatt. 1899-ben még csak 393 épület, a szombathelyi lakóházak alig valamivel több mint 20%-a kötött rá a hálózatra. A település vezetó'sége több alkalommal kényszerült felhívást intézni a lakossághoz, a munkák „köz- igazgatási végrehajtás útján” való elvégeztetését is kilátásba helyezve. 1901-ben elrendelték a városban még használatban levő 323 pöcegödör betömését. A házak ereszeiről lefolyó esővizet a korábbi gyakorlattól eltérően nem lehetett a járdára ereszteni, ehelyett a csatornába vezették, elősegítve ezzel egyúttal a hálózat öblítését is. Tilos volt a szilárd hulladékotat a csatornába önteni, s hogy a lakosság ne is kényszerüljön erre, és a város területén ne halmozódjon tovább a szemét, 1900-ban Éhen Gyula indítványára megszervezték a rendszeres szemétkihordást. A csatornába vezető árnyékszékeket vízöblítéssel kellett ellátni, vagyis kötelezővé tették a WC-k használatát. A város forgalmas részein (piactér, fogadók, kávéházak közelében) nyilvános illemhelyek felállítását rendelték el.855 856 A város a kész csatornarendszert a Közegészségügyi Mérnöki Osztály felülvizsgálata után, 1901 elején vette át a vállalkozótól. A századfordulóra lényegében Szombathely összes fontos utcáját bekapcsolták a hálózatba. (Az utcák felsorolását lásd a lábjegyzetben.)8’6 A HÁLÓZAT MŰKÖDÉSE A csatornahálózat az Európában legszélesebb körben elterjedt ún. angol úsztató rendszerben készült. A hálózatban áramló víz sodorta, úsztatta el a lejtés irányába a csatornába került anyagokat, ezért a vezetékrendszer állandó öblítést igényelt. E célból a főgyűjtő csatornák északi kiindulási pontjánál a Perint-patak jobb és bal partjáról folyamatosan vizet juttattak a rendszerbe. Az állandó és egyenletes ellátás biztosítására a vízkivételi helynél duzzasztót is építettek a patakon. Az így bejutó vízmennyiség azonban önmagában kevés lett volna, ezért a városi vízvezeték építésekor - az egész csatornahálózat öblítésének megoldására - több ponton is ún. öblítőaknát építettek (Berzsenyi Dániel utca, városháza előtti tér, Battyány Lajos tér, Kereszt utca). Ezeken keresztül rendszeresen vízvezetéki vizet árasztottak a rendszerbe. A város keleti részén az öblítést a Gyöngyös-patak vizével segítették. Vizsgálat és tisztítás céljából figyelő aknákat építettek. Az esővizeket elvezető víznyelőket a ma is használatos vasrostély fedte. (44- kép) Ezek alatt a szemét és sár behullásának megakadályozására hulladék855 VaMLSzvk.Kjkv. 1/1898., 25/1899., 131/1899., 108/1900., 86/1901.; VaMLSzv. pg. Közig. ír. III. 16/1898., III. 30/1900., 326/1902.; VaML Szv. MH Műsz. ir. 9. dob.; A csatornázás és vízvezeték nagyobbszabásu művei. = Vvm., 1899. aug. 13. 6. p. 856 ^900 végéig a következő utcákat csatornázták: Kossuth Lajos, Szabó Miklós, Rózsa, Faludy Ferenc, Paragvári, Kőszegi, Széli Kálmán, Vörösmarty Mihály, Király, Gyámolda, Nádasdy Ferenc, Söptei, Vasút, Szelestey László, Tizenháromváros, Malom, Gyár utcák, a Kőszegi út, 11 -es Huszár út, Szent Márton, Kis, Szily János, Berzsenyi Dániel, Belsikátor, Külsikátor, Iskola, Rohonci, Kis- és,Nagykar, Kereszt, Erzsébet királyné utca, a Horváth Boldizsár, Széchenyi István és Batthyány Lajos tér, Óvásár tér, valamint a Bürü, Vízi és Vízmellék, Gyep, Hosszú, Légszeszgyár, Fürdő, Rumi, Torna, Óvoda, Komáromi, Óperint, Híd, Árvaház, Hegy, Jókai Mór, Kálvária, Pap, Körmendi, Mező, Nárai, Görög, Csillag, Kórház és Kövi utcák. A hálózatba beolvasztották a lovassági laktanya 1889-ben, és a gyalogsági laktanya 1897-ben készült csatornáit is.; Vö. VaML Szv. pg. Közig. ir. I. 407/1895., 615/901., 56/1901.; VaML Szv. MH Műsz. ir. 13. dob.; A városi csatornák végleges átvétele. = Vvm., 1901. jan. 25. 4- p.; A csatornahálózat végleges átvétele. = Vvm., 1901. jan. 30. 4. p.; Éhen, 1897a. 3. p.; Bodányi, 1910. 58. p. 271
