Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
CSATORNÁZÁS
A március 15-ei határidő leteltéig hat pályázat érkezett Szombathelyre. Melocco Leonardo, Wünsch Róbert, Kemény Gyula, Melocco Péter és Schiffer Miksa budapesti, valamint Hirschel Ede nagykanizsai vállalkozó ajánlatai közül választhatott a város. A jelentkezők viszonylag magas száma arra enged következtetni, hogy a komoly felkészültséget és szaktudást követelő építési feladat elvégzésére ekkorra már felkészült a betelepült külföldi szakemberekkel megerősített magyar ipar. A szélesedő kínálat az infrastrukturális intézmények iránt megnövekedett keresletre, a budapesti vállalkozók túlsúlya a főváros modernizációs elsőségére is utalt. A beérkezett pályázatokat szakszerű bírálatban részesítették. A tervező, Farkass Kálmán kir. főmérnök, valamint Gerő Ferenc kir. kultúrmérnök, Zoltán Győző, az államépítészeti hivatal főnöke, és a város híres építészei alkották a véleményező bizottságot. A pályázatok elbírálásakor figyelemmel kellett lenni a település szűkös anyagi lehetőségeire, de a városvezetés felelőssége tudatában nemcsak az olcsóság alapján döntött, hanem a vállalkozók szakmai megbízhatóságát is mérlegelte. A szakmai körökben kevéssé ismert, gyanúsan olcsó ajánlatot tevő Kemény és Schiffer ajánlatait azért utasították el, mert olyan nagy összegű beruházásról volt szó, hogy a város vezetői mindenképpen el akarták kerülni az esetleges silány kivitelezés kockázatát. A döntésbe a két vállalkozó nem akart belenyugodni, a határozatot több ízben, több fórumon is megfellebbezték, harcoltak a jó üzleti lehetőségért. Támogatókra is akadtak azon polgárok között, akik - attól félve, hogy a drágább ajánlat elfogadásával súlyosabb terhek fognak nehezedni rájuk - felkarolták az elutasított Schiffer Miksa ügyét. Dr. Markovics Gyula szombathelyi ügyvéd több mint 800 aláírást gyűjtött a csatornázási és vízvezeték építési rendelet jóváhagyása ellen. A város vezetősége azonban nem engedett a nyomásnak. (Döntésük helyességét igazolta az a hír, amely évekkel később érkezett: Schiffer Nagyváradon épített törvényszéki palotája 3 éves használat után félig összedőlt.)848 A csatornázási munkák kivitelezésével a képviselő-testületi közgyűlés 1898. április 1-jén Wünsch Róbert „vagyonos és tekintélyes fővárosi cementgyári vállalkozó”849 cégét bízta meg, aki Melocco Leonardo és Melocco Péter vállalatához hasonlóan a korszakban nagy szakmai hírnévnek örvendett, de alacsonyabb áraival illetve a város számára kedvezőbb fizetési feltételeivel megelőzte két vetélytársát. Wünsch Róbert a hazai vasbeton technika egyik napjainkig is számon tartott úttörője, újítások és szabadalmak tulajdonosa volt, aki 1886-tól kezdve országszerte teljesített betonozási, hídépítési, csatornázási munkákat. Cége - amely Kassán és Besztercebányán is rendelkezett fióküzletekkel - az 1896. évi Millenniumi Kiállításon saját pavilont állított. Wünsch nevét különösen is ismertté tette, hogy cége kivitelezésében készült a budapesti földalatti villamosvasút alagútja, ami nagy szakmai bravúrnak számított. Wünsch Róbert a kiírt feltételeknek megfelelően egy építő irodát állított fel Szombathelyen, s mérnökét, Schönhofer Gusztávot küldte a helyszínre a munkák irányítására. A csatornázás menetét a város részéről az Építési 848 VaML Szvk. Kjkv. 16/1898.; A város általános csatornázása. = Vvm., 1898. márc. 13. 4. p.; Rendkívüli városi közgyűlés. = Vvm., 1898. ápr. 3. 3. p.; A csatornázási vállalat. = Vvm., 1898. ápr. 17. 6. p.; Vármegyei közgyűlés. = Vvm., 1898. máj. 5. 2. p.; A vízvezeték ellen. = Vvm., 1898. máj. 15. 6. p.; Ä városi csatornázás és vízvezeték ügye a belügyminiszter előtt. = Vvm., 1898. jún. 16. 4- p.; Szombathely mesés szerencséje. = Vvm., 1901. márc. 6. 43. p. 849 VaML Szvk. Kjkv. 16/1898. 269
