Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
BEVEZETŐ
létesített gázvilágítást a munkások számára. A gázipari technológiát - a gáz ipari méretű előállítását, tisztítását, tárolását, a csó'hálózat kiépítését - a 19. század első' felében angol feltalálók és mérnökök dolgozták ki. Az első londoni gáztársulatot 1808-ban alapították meg, a példa nyomán Glasgow 1817-ben, Manchester 1824-ben, Birmingham 1826- ban létesített gázvilágítást. 1850-re a legtöbb angol város rendelkezett már gázművel.21 A gázvilágítás legsikeresebb adaptálói, továbbfejlesztői a kontinensen a németek lettek. A technológia meghonosítását és elterjesztését itt is angol cégek kezdték meg az 1820-as években. Hannover és Berlin 1825-ben, Frankfurt 1828-ban létesített gázvilágítást, majd az 1830-1840-es években Hamburg és München következett. 1908-ban országszerte már közel 1000 gyár üzemelt, a német települések 44,4%-ának volt gázműve.22 * Az első magyar- országi városi gázművek az 1850-es években, Nyugat-Európához viszonyítva 30-40 éves késéssel jelentek meg. Az 1856-ban létesült pozsonyi, majd pesti gyárak megnyitása után következő évtizedekben sorra épültek meg vidéki városaink gázmüvei. A gázszolgáltatás előnyeiből 1910-ben a hazai városok alig 20%-a részesedett, ami messze elmarad a Nyugat-Európában szokásos két-háromszoros értékektől.21 Az elektromos közvilágítási és energiaszolgáltató rendszerek kiépülése - az áramtermelésre használt víz- és gőzturbinák elterjedésével - az Amerikai Egyesült Államokban, Németországban és Angliában az 1880— 1890-es évektől gyorsult fel. Az első utcai elektromos ívlámpás világítás 1877-ben, Párizsban valósult meg, majd 1879-ben Berlin, 1880-ban London következett. Elektromos izzók köztéren először 1881-ben gyúltak fel Newcastle-ban. 1882-ben London egyik negyedében, Berlin belvárosában és New Yorkban létesítettek utcai közvilágítást. Egész települést behálózó elektromos közvilágítási rendszer a világon elsőként Temesváron, 1884-ben valósult meg. Európában a villamosításban a legkiemelkedőbb eredményeket Németország érte el, az elektromos művek alapításának virágkora az 1880-as évek végétől a századfordulóig tartott. 1908-ra a 100.000 fő feletti német nagyvárosok 85%-ában volt villamos mű.24 Magyarországon az áramfelhasználás elterjedése viszonylag gyorsan, Nyugat-Európához hasonlóan az 21 Forbáth, 1908a. 145-150., 167-168., 252. p.; Rácz, 1908. 380. p.; Lósy-Schmidt - Barát, 1928b. 594- p.; de Bono, 1974. 144-145. p.; Krabbe, 1983. 383. p.; Schott - Skroblies, 1987. 80-82. p.; Laky, 1988. 39., 72- 75. p.; Wille, 1988. 255-257. p.; Krabbe, 1990. 119-120. p.; Paturi, 1991. 139., 166. p.; Vida, 1991. 19. p.; Greguss, 1997. 141-148. p.; Offenthaler, 2005b. 192. p. 2- Forbáth, 1908a. 145-149., 167., 259-264- p.; Forbáth 1908b. 353-354. p.; Ágoston, 1909. 516. p.; Bo- dányi, 1911. 56., 80. p.; Lósy-Schmidt - Barát, 1928b. 594. p.; Sonnemann, 1978. 328. p.; Ságvári, 1980. 55., 233-235. p.; Krabbe, 1983. 181. p.; Schott - Skroblies, 1987. 80-82. p.; Laky, 1988. 41, 75., 181. p.; Wille, 1988. 255-257. p.; Krabbe, 1989. 117., 121. p.; Krabbe, 1990. 120-121. p.; Vida, 1991. 19. p.; Benevolo, 1994. 186. p.; Greguss, 1997. 147-148. p.; Offenthaler, 2005b. 194-197. p. 21 Edvi, 1896. 449-458. p.; Tikos, 1898. 3-5. p.; Szterényi, 1901c. 85-98. p.; Forbáth, 1908a. 167., 329-352. p.; Straub, 1911.93. p.; Thirring, 1912. 52-54-, 434-435., 442. p.; Lósy-Schmidt - Barát, 1928b. 594- p.; Barbarits, 1929. 111-112. p.; Schindler, 1942. 156-161. p.; Baumann, 1981. 193-217. p.; Tóth Endréné, 1981. 142., 145. p.; Laky, 1988.4L, 66., 77-88., 183. p.; Vida, 1991.19. p.; Sah, 1994. 227-229. p.; Fleisz, 1996. 107-109. p.; Egyed, 1997a. 240. p.; Greguss, 1997. 148., 290. p.; Csurgai, 2002. 297. p.; Dobrossy, 2003. 275. p.; Pál, 2003. 426. p.; Pilkhoffer, 2004. 70. p.; Vadas, 2005. 179-188. p. 24 Szterényi, 1901a. 58-59., 63. p.; Forbáth, 1908a. 151-168. p.; Rácz, 1908. 388. p.; Ágoston, 1909. 517. p.; Ripka, 1910. 137. p.; Bodányi, 1911. 56., 66. p.; Lósy-Schmidt - Barát, 1928a. 294. p.; Sonnemann, 1978. 291-302., 330. p.; Krabbe, 1983. 384-385. p.; Schott - Skroblies, 1987. 85-89. p.; Krabbe, 1989. 117-119. p.; Krabbe, 1990. 120-127., 131. p.; Paturi, 1991. 306., 311., 313., 319., 341-, 352. p.; Fleisz, 1996. 109. p.; Melinz - Zimmermann, 1996. 150. p.; Greguss, 1997. 305-307., 320. p.; Wilding, 1999. 255-256., 270-272. p.; Fehér Katalin, 2000. 325. p.; Pál, 2003. 442. p.; Offenthaler, 2005b. 193. p.; Offenthaler, 2005c. 199-203. p. 25
