Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÁROSI TÖMEGKÖZLEKEDÉS
lamosvasút megváltásának gondolata is. Éhen Gyula adatokat kért Márkus József budapesti polgármestertói a fővárosi vasúti társaságok üzleti eredményeiről, illetve arról, hogy milyen összegű „részesedési jutalékot” fizetnek ezek a városi kasszába. 1903-ban Szombathely a VEMR üzleti eredményei alapján jövedelmezőségi számítást készített a villamosvasút esetleges átvételének pénzügyi hatásairól. Az üzemág megváltására azonban ekkor még nem került sor, mert a VEMR és a város között 1896-ban létrejött szerződés alapján Szombathely csak 25 üzemév elteltével szerzett jogot a vásárlásra.700 A határidő közeledtével az 1910-es évek végén a város komolyan elszánta magát a villamos megváltására. 1918-ban bizottságot küldtek ki a vállalat üzleti könyveinek átvizsgálására, a vételi ár meghatározására. 1920-ban egy másik bizottságot hoztak létre a tárgyalások megkezdése előtt elvégzendő felmérések, értékbecslések lebonyolítására. E testület jelentése lesújtó képet festett a sínpálya és a villamos kocsik állapotáról. Az elektromos művek ugyanis a megváltási időpont közeledtével már csak a működőképességhez feltétlenül szükséges minimális javításokat végeztette el a műszaki berendezéseken. A villamos létesítményei ezért 1920-ra annyira elhasználódtak, hogy 1-2 évi további üzemeltetés után várhatóan működésképtelenné váltak volna. A sínfejek - különösen a kanyarokban - erősen megkoptak, a járművek elvásott fogaskerekei hangosan zúgtak, zakatoltak, a kocsik külső festésre, fényezésre szorultak. Az elhasználódott járműpark és a leamortizálódott berendezések felújítása és cseréje több millió K-t igényelt volna. A városnak nem állt szándékában felvállalni e hatalmas kiadásokat, hanem a részvénytársaságot akarta rászorítani a szükséges javítások elvégzésére, még az átadás előtt. A VEMR ugyanakkor e hiányosságokat igyekezett háborús anyagellátási gondokkal magyarázni, hangsúlyozva, hogy szándékukban állt kijavítani a hibákat, de a beszerzési problémák lehetetlenné tették a folyamatos karbantartást. Az előbbieken túl külön problémákat vetett fel a megváltási ár megállapításának kérdése is, mind módszertani szempontból, mind az összeg nagyságrendjét illetően.701 A felvetődött nézetkülönbségek elsimítására a város bírósághoz fordult. A megváltással kapcsolatos jogi problémák tisztázására, és a vételár konkrét összegének megállapítására a Szombathelyi Királyi Törvényszék bevonásával, polgári peren kívüli eljárás keretében, 1921-ben került sor. A városnak a vállalt ellen indított „előleges bizonyítási ügyében” három szakértőt vontak be a villamosvasút műszaki állapotának felmérésére, és a reális megváltási ár meghatározására. A település dr. Seefehlner Egont, a bécsi Általános Elektromos Művek igazgatóját, a VEMR Zerkovits Rudolf budapesti okleveles mérnököt bízta meg a szakértői munkával, míg a bíróság a Magyar Mérnök és Építész Egylet által javasolt Sármezey Endre okleveles mérnököt kérte fel. A szakértők egységes kérdősorra adták meg válaszaikat, 1921 nyár elején. A kérdések a villamosvasút műszaki állapotára, a VEMR üzletvezetésére, tartalékképzési gyakorlatára és a karbantartási tevékenység értékelésére terjedtek ki.702 700 VaMLSzv. pg. Közig. ir. III. 245/1912., III. 5/1921.; VaMLSzv. MH lg. ir. V. 106/1900.; Városi közgyűlés. = Vvm., 1900. aug. 12. 4- p. 701 VaML Szvk. Kjkv. 175/1918.; VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 5/1921.; VaML SZJB Pk. ir. I. 5401/1920. 702 VaML SZJB Pk. ir. I. 5401/1920. 234
