Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
BEVEZETŐ
dási pontra tekintettel az előbbiekben felsorolt témakörök a kötetben is önálló fejezeteket kaptak. Az egyes infrastrukturális létesítmények történetének tárgyalása azonos logikai rendben zajlik. Kiindulópontként a forrásellátottság függvényében kísérletet teszünk a közművek megjelenése előtt a városban uralkodó közállapotok megrajzolására, majd az infrastrukturális intézmények létrehozásához vezető utat kísérő társadalmi és politikai viták, a létesítmények tervezésének, kiépítésének, finanszírozásának folyamata, valamint a szolgáltató rendszerek működése, technikai jellemzői és életmódra gyakorolt hatásai kerülnek bemutatásra. A demográfiai, gazdasági és termelési adatok értékeléséhez különféle táblázatok készültek. A gyors áttekintésre és összehasonlítások elvégzésére alkalmas rövidebb táblázatok a szövegbe ágyazva helyezkednek el, míg a dualizmus fél évszázadára vonatkozó teljes adatsorok a kötet függelékében találhatók. Az egyes tárgyalt témakörök jobb megértése érdekében a táblázatok helyett sokszor az arányokat, elmozdulásokat és folyamatokat jóval szemléletesebben ábrázoló grafikonok és diagramok alkalmazása mutatkozott célszerűnek. Szombathely térszerkezetét, utcarendszerét, a vonalas infrastruktúra hálózatainak térbeli kiterjedését és fejlődését nagyszámú speciális tematikus térkép ábrázolja. Az infrastrukturális létesítményekről fennmaradt korabeli műszaki tervrajzok, fényképek és képeslapok a szövegszerűen ismertetett tényanyag életszerű megjelenítését, szemléletesebb bemutatását szolgálják. Ezek a képek nem a hagyományos értelemben vett illusztrációként, hanem az írott forrásokat lényeges adatokkal kiegészítő vizuális információhordozói minőségben kerültek a dolgozatba. Szombathely példáján keresztül bepillantást nyerhetünk a dualizmus kori magyar valóságba, egy tudatos elképzelések mentén dinamikusan fejlődő vidéki magyar középváros hétköznapjaiba. Az esettanulmány a települési infrastruktúra kiépülésének hőskorába, a modern város és a korszerű városi életforma megszületésének időszakába kalauzol el, bemutatva azt a folyamatot, amelynek során a műszaki infrastrukturális létesítmények megjelentek, megváltoztatták a városlakók életvitelét és gondolkodás- módját, majd általánosan elfogadottá, a hétköznapok nélkülözhetetlen kellékeivé váltak. Eközben érzékelhetővé válnak a város stratégiai törekvései, mindennapi problémái, polgárainak és irányító testületéinek motivációi, illetve érdekharcai, valamint a korabeli gazdasági és jogi környezet teremtette „mozgásterek és kényszerpályák” erővonalai között kínálkozó fejlődési lehetőségek és annak korlátái. A MODERN VÁROSI INFRASTRUKTÚRA KIÉPÜLÉSE A 19. században kiépített korszerű közműrendszerek először az urbanizáció árnyoldalaival legkorábban szembesülő nyugat-európai nagyvárosokban jelentek meg. A magyar városok fejlődésében meghatározó szerepet játszottak a külföldről érkező impulzusok, mivel infrastruktúrájuk kiépítése során a nyugaton kidolgozott elméleti ismereteket és évtizedes kísérletezések nyomán kialakult technológiákat adaptálták. Az urbanizáció, a városfejlődés, a népesség városokba tömörülése és a városi életmód terjedése, azaz a városodási és városiasodási folyamatok a 19. századtól új sebességre kapcsoltak. Az urbanizáció, mint össztársadalmi szinten megnyilvánuló modernizációs makrofolyamat a népességkoncentráció mellett alapvető szerkezeti változásokat indukált a város fizikai és szociális testében. A településhierarchia átrendeződése, a városok központi 20
